Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Nagyon kellemetlen? - gyönyörű, borosta fedte arcához illesztettem a zacskó borsót, miközben le sem tudtam róla venni a szemem. Milliószor lepergett a szemem előtt az, hogy egymásnak esünk és nem bírunk a cikázó érzelmeinkkel. Egymás után játszódott le előttem az, hogy testemet a falnak löki, és nyers, vadállatokhoz illő módon megcsókol. És, hogy haragszok magamra a titkolt gondolataim miatt? Nem is tudom. Nem tudom, hogy a vágy, vagy az önbecsülésem erősebb. Kiábrándít, hogy vágyok rá, de közben tudom azt, hogy ki ő nekem. Számtalan olyan dolog van, ami miatt megálljt kell parancsolnom magamra. Akkor miért nem teszem? Talán azért, mert tekintete, válaszol az enyémre. Talán azért, mert erős illata és a belőle áradó férfiasság annyira rabul ejt, hogy képtelen vagyok higgadtan gondolkozni. - Holnap biztos jobban fog látszódni - köszörültem meg a torkomat.
- Jelen pillanatban nem érdekel a sebem - fejét enyhén megcsóválta, majd szinte lassított felvételben láttam, hogy lassan a hajamhoz ér, majd a fülem mögé tűri. - Milliószor lejátszódott már a fejemben az, hogy az ujjaimra csavarom - mondata közben, lépésről-lépésre csavarta fel kezére a hajam, és ezzel közelebb, és közelebb vont magához. A légzése felgyorsult, az ajkát résnyire kinyitotta. Próbáltam küzdeni ellene, de minden eltelt perccel csak jobban éheztem rá. Éheztem a férfira, a nyers ösztönére és a védelmezésére.
- Akkor jobb lesz, ha otthon folytatja tovább a borogatást - szabad kezemmel az ajtó felé intettem, hiszen jobb előbb megfontoltan választani. Vagy gyenge leszek és engedem, hogy itt maradjon, vagy gondolok a jövőmre és a lányomra. Nem csinálhatom ezt a főnökömmel!
- Biztos szeretné, hogy elmenjek? - félhomályban az ajkamra, majd a szemembe pillantott. Éreztem, hogy forrni kezd bennem az adrenalin és görcsbe rándult a gyomrom. Istenem...túlságosan gyenge leszek elengedni őt.
- Én csak... - haraptam be az ajkam szélét, de ezzel csak azt értem el, hogy közelebb hajolt hozzám. - Túlságosan közel van hozzám - nyeltem egyet.
- És ez akkora nagy baj? - súgta, majd farkasszemet néztünk. A következő pillanatban sem gondolkoztam, csak engedtem, hogy a gondolataim és az érzelmeim irányítsanak. Amikor legközelebb feleszméltem, már az ölében ültem, mélyen a sötét hajába szántottam és éhező sóhajjal nyugtáztam, hogy csók közben az ajkamba harapott. Nem tudtam, hogy mit csinálunk, hogy milyen messzire megyünk el...ezért nem is érdekelt. Egy mozdulattal kikötöttem a nyakkendőjét és a kanapéra dobtam. Egy szexi mosollyal ajándékozott meg, majd lehunyt szemmel megcsókolt. Egy erős mozdulattal emelt fel, és tartott meg teljesen. Nyelvünk szinkronban mozgott, akkor sem lepődtem meg, amikor hátamat a falnak döntötte.
- A kurva életbe.... - hátra hajtottam a fejem és hangosan felsóhajtottam, miközben Daniele a nyakamat csókolta. A meleg, puha ajka rezgést váltott ki az egész testemben. Levegő után ziháltam és próbáltam összekaparni magam, de ő teljesen legyőzött. - Isteni a csókod! - tarkójánál fogva magamhoz húztam, majd az ajkát ízelgettem. Puha, meleg és kellemes testrésze hűségesen viszonozta minden csókomat.
