Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az utolsó fél órában annyira fejembe szállt az alkohol, hogy az este végére az egész testemet uralta. Úgy éreztem, hogy a bárszéken ülve bármelyik percben álomra hajthatom a fejem. Tisztázzunk valamit! Soha nem voltam annyira részeg, hogy reggel egy bárban ébredjek, viszont életemben először ez is megtörtént.
Nem tudom, hogy mennyi lehetett az idő, de arra eszméltem fel, hogy kurvára fáj a fejem. Tudtam, hogy végig ittam az egész éjszakát, viszont abban nem voltam biztos, hogy mi történt reggelig. Fejemet egy pultról emeltem fel. Előttem három darab üres pohár, és egy magas összegű számla volt. A számlát szerencsétlenül gyűrtem az ujjaim közé. Nem tudtam eldönteni, hogy mi esett rosszul: a fejfájás, vagy a számlán található összeg. Mégis mi a szart ittam? A tegnap estéből semmi nem maradt meg. Arra emlékeztem, hogy a bánatomnak köszönhetően eljöttem egy bárba inni. Egész végig egyedül voltam, ezért nem féltem attól, hogy nem kívánt társaságot kapok. Fejhasogatás közben kivettem egy összegyűrt papír pénzt a zsebemből, majd az előttem ácsorgó srácra pillantottam. - Miattam maradtál itt? - ráncoltam a homlokomat. Ő csak a vállát rántotta. Ellenben velem, ő teljesen energiadús és jóképű volt. - Akkor nyugodtan tartsd meg az egészet - ujjaimmal közelebb toltam a pénzt, majd felemeltem a másik széken található öltönyömet és azonnal haza indultam. - A francba! Utálok másnapos lenni - összehúzott szemekkel kerestem meg az autómat, majd szerencsétlenül beszálltam. Kormányra hajtott homlokkal vártam, hogy kicsit kitisztuljon a fejem, aztán haza indultam.
Lakásomra érve a hugom megállás nélkül a kérdéseivel bombázott. Az első kérdése az volt, hogy "milyen volt?" "Sokáig tartott?"Minden bizonnyal azt gondolta, hogy Katherine-el töltöttem az éjszakát. Bár furcsálltam, hogy a kinézetem alapján még nem jött rá arra, hogy másnapos vagyok.A borostám sűrűbb lett, a hajam kusza, a szemem alatt pedig karikák éktelenkedtek. Úgy néztem ki, mint egy másnapos egyetemista, aki pár órája szabadult egy házibuliból. Kicsit haragudtam magamra, mégis úgy éreztem, hogy szükségem volt rá. Nem vágytam társaságra. Csak és és az alkohol. - Csak csinálj nekem egy kávét - törölközővel a kezemben ácsorogtam a nappaliban és kimerülten elmosolyodtam. - Megköszönném - biccentettem majd, magára hagytam. A forró víz kicsit magamhoz térített. Ennek köszönhetően olyan dolog is az eszembe jutott, amire nem feltétlenül akartam emlékezni. Nekem...van egy gyerekem. És ez mérföldekre állt tőlem. Akárhányszor rá gondoltam, kinyitottam a szemem és összevontam a szemöldökömet. Megfordult a fejemben, hogy talán hazudott. Milliószor lejátszódott a fejemben az, hogy ez csak egy hazugság. De a szívem mélyén mégis úgy éreztem, hogy valóságalapja is lehet. És akkor mit fogok tenni? Feleségül fogom venni ezt a hárpiát? Gyűrűt húzok az ujjára? És ezt mind azért, hogy megismerjek valakit, aki talán nem is az enyém? Egy hosszú útvesztő állt előttem. Nem az elején, hanem a közepén álltam. Úgy éreztem, hogy hosszú az eddig megtett út, ezért nem fordulhatok vissza. De a pokolba is már! Nem tudom, hogy mi igaz, és mi hazugság.
Vajon megéri kockáztatni egy olyan dologért, aminek talán nincs valóságalapja?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
