|Felejthetetlen Tánc|

Negyvenegyedik

Lassú, érzéki mozdulattal húzta fel a lila selyem hálóingemet. Ajka édes érintése szinte simogatta a meztelen combomat. Úgy simított, úgy csókolt, mintha attól félne, hogy kárt tesz velem. Igéző kék szemét a bőrömre tapasztotta, majd ajkát végig húzta rajta. Hangtalanul vonaglottam alatta, a testem minden porcikája Daniele érintését akarta. Hangosan felnyögtem, amikor határozott mozdulattal belém hatolt. A testem azonnal beszippantotta őt, és égtem a vágytól, amikor a két testből egy lett. Kezemmel lassan simítottam végig a széles vállát, és oldalra hajtottam fejem, amikor mozgott bennem. Csípője lágy, lassú ringása inkább megajándékozott, mintsem intenzív élményt okozott. A szeretkezés felső szintjén álltunk, és csak egymással foglalkoztunk. A tekintetünk találkozott, ezért Daniele hátra simította fekete hajam. kezével gyengéden simította arcomat, szemével alaposan végig pásztázta. Gyönyörködött bennem, én pedig benne. Csókért hajoltam, döfései közben egyszerre mozogtunk. Sóhajaink egy hullám hosszon voltak. - Annyira gyönyörű vagy, Katherine - nyakamra tapasztotta ajkát, miközben két kezemmel végig simítottam a derekán. Hálás sóhajjal köszöntem meg, amit értem tett. Ez a férfi nem csak hihetetlen, de brutálisan jól szeretkezik. Monoton döfései lágy érzékiséggel fűszereződtek, az érintései miatt a mennyben éreztem magam. Kicsit felültem, majd mellkasára simítottam a kezem.

- Most engedd, hogy én irányítsalak - mélyen a kék szemébe néztem, és boldog voltam, amikor engedte, hogy felül kerekedjek rajta. - Tudod milyen érzés, mikor én vagyok felül, igaz? - előre hajoltam, mellkasára tapasztottam a kezem. Fekete hajam oldalra lógott, ezért Daniele vigyorogva hátra túrta.

- Nem is tudnám elfelejteni. Amikor tövig benned vagyok... - kettőnk közé pillantott, amikor kicsit felemelkedtem és vártam, hogy hozzám illessze magát. Leírhatatlan érzés volt őt magamba fogadni. Soha nem éreztem ilyen közel magamhoz. Csábítottuk egymást. - Csináld, Katherine - hátra hajtotta fejét, miközben lehunytam a szemem és mozogtam rajta.

- Chloe! Kész a reggeli - az üvegasztalra helyeztem az utolsó tálat, illetve a kancsó limonádét is. Nem kellett sokat várnom, hiszen Chloe azonnal lefutott a lépcsőn. - Otthonra vonatkozó szabályok itt is érvényben vannak! - tettem fel a mutatóujjamat. - Nem szabad futni a lépcsőn! - ekkor mindketten azt figyeltük, hogy Daniele végig húzta magán a pólót és lefut a lépcsőn. Chloe összefonta maga előtt a kezét, de úgy döntöttem, hogy inkább nem mondok semmit. Elég neki az, ha rá szólok és figyelmeztetem arra, amit nem szabad, vagy nem látok jónak. - Mindegy! - csóváltam a fejem, viszont a testem kővé dermedt, amikor Daniele mögém lépett, egy kézzel átkarolt, majd a lányom szeme előtt, puszit nyomott az arcomra. - Öhmm, jó reggelt - suttogtam magam elé.

- Hogy aludtak a szépségeim? - Daniele kicsit lehajolt, hogy Chloe szemébe tudjon nézni. Lélegzet visszafojtva figyeltem, hogy a lányom alaposan végig néz...az édesapján. Láttam rajta, hogy még nem bízik benne teljesen, mégis boldog voltam, hogy együtt látom őket. - Ennyire rosszul? - kérdezte, miután nem válaszoltunk.

- Igazából nagyon puha volt az ágy - Chloe az egyik székhez sétált, majd helyet foglalt rajta. Daniele és én is észre vettük a jól érezhető távolságtartását, ezért egymás szemébe nézve megértettük egymást: a lányunknak időre van szüksége.

- Örülök, hogy kényelmesen aludtál - ült le vele szemben Daniele. Chloe az egyik pirítós felé nyúlt, de amikor tányérjára helyezte, hirtelen a szemöldökét ráncolta.

- Bár nagyon furcsa hangokat hallottam az éjszaka. Sokszor felébredtem rá - elkerekedett szemekkel elfordítottam a fejem, hiszen biztos voltam abban, hogy Daniele engem néz. Nem tudtam leplezni pirultságomat, ezért erőltettem magamra egy mosolyt. - Itt a szomszédban vannak macskák? Azok szoktak olyan hangokat kiadni!

- Vannak bizony! - kuncogott Daniele, majd mélyen a szemembe pillantott. - Vannak?

- Vannak! - suttogtam magam elé.

Ebéd után az udvaron voltunk. Chloe a medence szélén ült, lábát pedig a vízbe lógatta. Ketten maradtunk, ezért a medence másik oldalán ülve, Daniele szemébe pillantottam. - Lehet, hogy nem mondja, de kedvel téged! - a nap szikrázóan sütött, ezért a víz hűvös érintése kifejezetten jó érzés volt. Nem tudtam eldönteni, hogy a víz csillogása, vagy Daniele kék szeme volt lenyűgözőbb. A napfényben inkább arany barnának tűnő bőre libabőrös lett, amikor lábát a vízbe tette. Rövidnadrágban és kék színű ingben volt. - Félsz tőle?

A fejét csóválta. - Attól félek, hogy nem fog szeretni - érzékeny szeme miatt összehúzott szemekkel pillantott Chloe felé. - Pedig leírhatatlan érzés volt, mikor megtudtam, hogy ő az enyém - mondta ki hirtelen. - Lehet nem látszódott, de eszméletlenül boldog voltam - pillantott rám. - Boldog voltam, mert összeköt veled!

- Össze - adtam neki igazat. - Chloe nagyszerű lány! Ő nagyon okos és türelmes - rántottam meg a vállamat. - Türelemből szerintem rád ütött - sütöttem le a szemem. - És biztos vagyok abban, hogy esélyt fog adni neked! Csak annyit kérek, hogy adj neki időt - kezemet a kézfejére helyeztem, ezért kettőnk közé pillantott.

- Én is köszönöm, hogy esélyt adtál nekem - fürkészte az arcomat. - És azt is, hogy meghallgattál - elnevettük magunkat, hiszen nálunk a "megbeszéljük a dolgokat", nem éppen olyan mint más embereknél.

- Én nagyon szívesen tettem - túrtam hátra a fekete hajamat. Daniele előre pillantott, majd mosolyra húzta az ajkát. Nem tudtam, hogy mire gondolt, de láttam benne a reményt. És azt hiszem, hogy ez mindenképpen jót jelent.