|Felejthetetlen Tánc|

Huszonegyedik

Az éjszakám kifejezetten pocsékul telt. A hugom este kilenc órakor döntött úgy, hogy elmegy otthonról. Kilenc óta mást sem csinálok, csak fél óránként próbáltam hívogatni, de a végeredmény nem változott: a hugom minden hívásomat kinyomta. Miután megérkezik, az lesz az első, hogy jól leszidom és beolvasok neki arról, hogy mit szabad, és mit nem. - Itt Daniele! Hatvanadszorra hívlak, ezért legyél oly kedves és vedd fel azt a kurva telefont, különben vissza küldelek Olaszországba! Nagyon szeretlek! - éjfél is elmúlt, amikor a kanapén görnyedve levágtam telefonomat az üvegasztalra és a lámpa halvány fényében próbáltam összeszedni magam. Érdekes, hogy a testvéri szeretet néha mire képes. Szeretjük piszkálni a testvérünket, de amikor távol van tőlünk, úgy érezzük, hogy hiányzik. Én is pontosan ugyan így éreztem akkor, amikor megelégeltem a várakozást és éjfél után egy fekete bőrdzsekit húztam magamra. Fehér cipőmet felhúztam, kocsikulcsot a kezembe vettem és fáradtan újra küldtem egy üzenetet a hugomnak. - Most lett elegem! Bárhol is vagy, imádkozz mert levadászlak! És miután megtaláltalak, komolyan mondom, hogy szobafogságra ítéllek majd - az üzenet elküldése után felhívtam a legjobb haveromat és a hugom felől érdeklődtem.

- Nagyon sajnálom Daniele, de nem tudom, hogy hol lehet - Mark fáradtan ásított a telefonba, miközben beszálltam az autóba és elindítottam. Vállammal szorítottam a készüléket a fülemhez, ezért gondterhelten felsóhajtottam.

- Nem értem hogy lehet ennyire felelőtlen! - csaptam a kormányra. - Ideges vagyok!

- Miért nem hívod fel Katherine-t?

Kérdése hallatán görcsbe rándult a gyomrom, majd megemelkedett a pulzusom. Hirtelen annyira zavarban éreztem magam, hogy köpni nyelni nem tudtam. Katherine említése miatt kisebb szívrohamot kaptam. Le kell álljak ezzel! - Miért hívnám fel őt?

- Mert ő az egyetlen, akit a húgod közel engedett magához - szinte láttam magam előtt, hogy egy vállrándítással nyomatékosította az álláspontját. Rá kellett jönnöm arra, hogy Mark szavainak van igazság alapja, de akkor sem hívhatom fel Katherine-t az éjszaka közepén a felelőtlen hugom miatt. - Lehet, hogy nála van. Legalábbis meg van rá az esély - tette hozzá nyugodtan, miközben a vonal túlsó végén hallottam a barátnője fáradt hangját. A késő éjszakán a kormányra szorítottam az ujjaimat. Még magam is meglepődtem azon, hogy mennyire görcsösen tartottam a telefont.

- Jól van - adtam neki igazat. - Elküldöd Katherine lakcímét?

Öt percen belül rezgett a telefonom, ezért megnyitottam rajta a térkép alkalmazást. Azonnal elindítottam, és kihajtottam az útra. Minden eltelt másodperc és perc után egyre jobban éreztem azt, hogy illetlenség és ostobaság éjszaka bekopogni hozzá, ezért reménykedtem abban, hogy Lorenza valóban nála van.