Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Túlságosan gyenge voltam nemet mondani, de elég erős voltam ahhoz, hogy tovább húzzam az időt és jobban megismerkedjek a testemhez simuló férfival, akinek közelsége már nem zavart, hanem eszméletlenül felizgatott. Pontosan olyan volt mint egy vadász, aki zsákmányára vadászik. Lassan vett körbe, enyhén megízlelt és felmérte az erőviszonyokat. Mindketten tudtuk, hogy ő állt nyerésre, de nem az a fajta nő voltam, aki könnyen megadja magát. A személyiségem egyszerű: eszméletlenül határozott, céltudatos és nagyszájú vagyok. Egy olyan nő, aki vissza szól, ha valami nem tetszik neki. Viszont ma este úgy éreztem, hogy egyenlőek voltunk. A kérdés már csak az, hogy hamar, vagy később adom meg magam neki.
- Tetszik a ruhája - mögöttem táncolt és lassan ringatta a testem. Ez a férfi nagyon jól tudta, hogy kell felkelteni egy nő érdeklődését. A közeledésében volt egyfajta báj és játékosság, aminek egyszerűen képtelen voltam ellenállni. És ehhez csatlakozott a mély kék szeme és a sűrű szempillái, ami még az enyémeknél is hosszabbak voltak. - Szívesen letépném magáról! De ma éjszaka erre is sort kerítünk - a fülembe suttogta, de én csak meg csóváltam a fejem, majd enyhén oldalra pillantottam.
- Miért olyan biztos abban, hogy nyert ügye van? - vele szembe fordultam, átkaroltam a tarkóját, majd oldalra és lassan előre lépkedtünk. A bálteremben tökéletes volt a hangulat. Egyre többen merészkedtek a táncparkettre, a férfiak pedig büszkén karolták át a hölgyeket és mosolyogva megtáncoltatták őket.
- Ha nem lenne nyert ügyem, akkor most nem velem táncolna, hanem azzal a hatvan éves papával. Több mint húsz perce a fenekét stíröli - mielőtt hátra fordulhattam volna, ő hirtelen megpörgetett a tengelyem körül, ezért gyorsan helyet cseréltünk. Lenyűgözött az eleganciája, a belőle áradó illat és a hangja. Eddig nem gondoltam volna, hogy a vonzás ilyen dolgokra is képes. A volt pasim és köztem meg volt a kémia, de a kapcsolatunkból hiányzott egyfajta játékosság. Ez a hiány végül megölte a szerelmünket, a bunkó pedig megcsalt. Azt mondják, hogy a megcsalásnál nincs rosszabb érzés a világon. Azóta sem tudom, hogy miért feküdt össze egy másik nővel. Abban viszont biztos vagyok, hogy az utolsó ruhájáig kipakoltam a szekrényét és kidobtam őket az utcára. Nem tudtam, hogy az alkohol miatt, vagy a romantikus, meghitt pillanatnak köszönhetően, de egyre jobban éreztem magam. Megengedtem magamnak, hogy szemezzek a kék szemű férfival, hiszen közel neki volt a legszebb tekintete a bálteremben. Érdekelt, hogy vajon az arca is olyan szép, mint a szeme? - A nők odáig vannak értük! - lassan forogtunk, majd oldalra biccentettem a fejem.
- Most a szeméről beszél?
- A golyóimról is beszélhetek - hófehér vigyorra húzta az ajkát, majd megsimogatta a derekamat. - Kegyed roppant érdekes! Megtudhatom a nevét? - nem tudtam válaszolni, hiszen tánc azon része következett, amikor két férfival arrébb kerültem, ezért csak a fejemet kapkodtam, de valamiért lehunytam a szemem. Most már bíztam abban, hogy negyven ember között is megtalál engem, ezért amikor a következő férfi megfogott, megrántottam a vállam. - Titok? - kérdezte, majd kinyitottam a szemem.
