Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy nagyon fárasztó és izgalmas nap várt rám. Ma egy állásinterjúra vagyok hivatott, ami pontosan délben lesz. Úgy terveztem, hogy reggel gyorsan bevásárolok és elkészítem a reggelit Khloenak, aki a boltból való megérkezésem után izgatottan fogadott engem. Kicsit meglepett, hogy pizsamában volt, hiszen elmúlt hét óra. És ez azt jelentette, hogy fél óránk maradt az iskolába érni. Miután letettem a szatyrokat a pultra, mosolyogva megsimítottam a haját és kicsit előre hajoltam, hogy a szemébe tudjak nézni. - Te még pizsamában vagy? - csillogó tengerkék szemével az arcomat nézte, majd vigyorogva átkarolt és rengeteg puszival ajándékozott meg. A gyönyörű lányom csak nevetett és ragaszkodóan magához húzott.
- Tudom anyu, tudom - mondta a fülembe, majd felsóhajtott. - Felveszem a ruhát amit kikészítettél nekem. Előtte kaphatok egy puszit? - hátra lépett és széttárta a kezét. Szorosan vissza húztam, átkaroltam az egész hátát, majd hatalmas puszikat nyomtam az aranyos pofijára.
- Hihetetlen, hogy veled áldott meg a sors - ujjaim közé vettem a hosszú barna haját és végig simítottam rajta. - Gyönyörű vagy és okos. Tudod, hogy mennyire szeretlek? - Khloé elbambult, hiszen megfogta a fekete hajam, majd piszkálni kezdte. - Ezerszer is köszönetet mondtam a sorsnak, hogy veled ajándékozott meg, hercegnőm - elengedtem, ő pedig elvigyorodott.
- Nem is vagyok hercegnő.
- Az én szememben az vagy. Hm? - simítottam meg az arcát, majd fülem mögé szántottam a tincseimet. - Emlékeztess, hogy ne felejtsek dél előtt érted menni! Írt az osztályfőnököd, hogy elmarad az ötödik órád! Lehet, hogy kicsit késni fogok az állásinterjúról - feszülten felsóhajtottam, hiszen akaratlanul sem tudtam megoldani azt, hogy időben odaérjek. Előtte muszáj lesz felszednem Khloét az iskolában és utána vele együtt, az épületbe menni. De ilyenkor mindig megfordul a fejemben, hogy egy anya élete nem lehet mindig álom. Igenis vannak olyan napok amik rohanással, bevásárlással és munkával telnek.
- Juhé! Akkor engem is magaddal viszel? - kérdezte kíváncsian.
- Ha nem készülsz el időben, akkor az első óráról is el fogunk késni. Na, szedd össze magad - vállánál fogva a szoba felé invitáltam őt, majd elnevettem magam, amikor felfutott a lépcsőn. - Lépcsőn nem szabad futni! Hányszor mondjam el neked? - kiabáltam a hét éves lányomnak, aki kora ellenére sem fogta fel, hogy mi a veszélyes. Nem voltam az a féltő és óvó anya. Én mindig a szavakra és a magyarázatra hagyatkoztam. Mindig bíztam abban, hogy ha egyszer elmagyarázom neki, hogy mi a helyes, helytelen vagy veszélyes, akkor megjegyzi és idővel a szituációhoz megfelelően cselekszik. Nem egyszer említettem neki, hogy a lépcsőn sosem futunk. Azt hiszem, hogy még gyakorolunk kell ezt a dolgot.
- Tudom, bocsi anyu! - kiabálta vissza.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
