𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•EGY•

______
"Mia cara"
__________

Esernyőmről leráztam a vízcseppeket még mielőtt beléptem volna nyárvégi munkahelyem ajtaján. Szerettem Bostonban élni, az időjárást ugyan ennyi eltelt idő után is nehezemre esett megszokni. Olaszországban nőttem fel, ott is születtem, aztán elköltöztünk Londonba, később pedig a bostoni egyetemre iratkoztam be. Az utazás sosem töltött be nagy szerepet az életemben, hiszen elég ritkán megyek haza a szüleimhez, a nyarat Olaszországban a nagyszüleimnél szoktuk tölteni. A családom pedig... elég zajos. Anya olasz származású, míg apa angol. Mind két félről elég hangos rokonaim vannak, nyáron, mikor ott nyaralunk, legtöbb alkalommal sajnálom a szomszédokat. Ezekből én pedig semmit nem örököltem. Csöndesen megbújok egy kis sarokban, míg másokat hallgatok. Ezért is lett a tökéletes hely számomra az egyetem könyvtára. Tanulni ott a legjobb, csöndben és békében. Szeretnék néha a saját kollégiumi szobámban tanulni és készülni a vizsgákra, de a szobatársam, nem a legcsöndesebb ember, akit ismerek. Jóban vagyunk, szoktunk sokat beszélgetni esténként, miután hazaértem az előadásaimról. Viszont, az előző év végén jött ide és nem volt sok időnk ismerkedni egymással, meg persze a baráti köre sem a legszimpatikusabb számomra. Ő is észre vehette rajtam, hiszen mindig akkor megyek el a szobából, ha jönnek hozzá a barátai. Teljesen más világunk van. Ez számomra nem meglepetés. Huszonkettő éves vagyok, sosem volt még hosszútávú kapcsolatom, nem voltam bulizni és egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor fogyasztottam alkoholt az életemben. Sokszor gondolkodtam azon, hogy ez talán nem olyan jó dolog és kicsit kéne élnem, másrészről azonban nem vonz az a féle életmód. Jobban kedvelem a könyvtárat és a magányt, pontosan ezért érdeklődtem a felszabadult munka iránt, itt az egyetem könyvtárában. Az első évem végén beszéltem a könyvtárossal, aki örömmel fogadta azt a hírt, hogy egy fiatal egyetemista szeretne mellette dolgozni. Az év végén kezdtem el dolgozni, s tökéletes volt számomra. Sok dolgom ugyan nem volt, de viszonylag jó fizetést kaptam érte. Meg végre lett megfelelő okom arra, hogy miért megyek el mindig a szobánkból, amit Clara –a szobatársam –is elhitt.

Nyár vége volt, lassan kezdődött az egyetem és egyre több egyetemista jött vissza. Érkeztek új könyvek, amiket el kell rendezni, s az egész könyvtárban felfordulás volt a dobozok miatt. Igazság szerint csak augusztus utolsó napjaiban jöttem volna vissza, de a főnököm felhívott, hogy szükség lenne minden kézre, ezért egy héttel hamarabb érkeztem Bostonba. A hatalmas helyiségbe lépve, felakasztottam a fogasra az ernyőmet, mellé pedig táskámat, majd elindultam megkeresni főnökömet, kinek nyomát sem láttam. Óriási volt a könyvtár, mindenhol amerre lát az ember szekrénysorok álltak megtömve könyvekkel, középen asztalok székekkel, rajtuk pedig dobozok voltak feltéve.

—Maria, megjöttem! –szólaltam fel hangosabban, miután az asztalokhoz értem. Szemeimmel az emeletre néztem, ahonnan motoszkálásra lettem figyelmes. Végig húztam ujjaimat egy doboz zárt tetején és elindultam a lépcső felé, mi felvezet az emeleti raktárhoz. A lépcsőfokokon lassan lépkedtem, míg arra vártam, hogy felbukkanjon Maria a főnököm.

—Buongiorno, mia cara. –számra egy mosoly húzódott, mikor meghallottam az ismerős hangot. Később pedig arc is társult a távolból érkezett hanghoz. —Remélem, jól mondtam. –kuncogott fel az idősebb nő, kezében cipelve pár darab vastag könyvet.

—Tökéletesen. –bólintottam. Az első napon, mikor elmondtam neki, hogy valójában olasz származású vagyok, szerette volna megtanulni az alap dolgokat, így igyekeztem segíteni neki. A mia cara szó -mint, kedvesem-, ugyan nem tanítottam meg neki, ezért is meglepett, hogy ezzel fogadott.

—A nyáron tanulgattam pár dolgot, de még nem megy tökéletesen. Aggódtam, hogy butaságot fogok mondani neked. –letette a könyveket a lépcső tetejére, kezeit pedig felém nyújtotta. Egy rövid ölelésre húzott magához, üdvözlése ként. Kedveltem őt, persze elég beszédes nő, így sokszor a könyvtár másik oldalában vagyok, ha épp nincsen kedvem beszélgetni senkivel. Elhúzódott tőlem, majd rögtön kezembe adott három darab könyvet.