𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•NEGYVENKILENC•

_________________
"Asher nem fog keresni?"
_______________

-Sajnálom, hogy várnod kellett. -szólaltam fel kicsit kapkodva levegő után. Táskámat a fekete bőr fotelbe tettem, én pedig a másikba ültem. Kibújtam kabátomból, mit szintén magam mellé helyeztem, majd a velem szemben ülő fiúra pillantottam. Mosolyra húzta száját, lágyan legyintett kezével.

-Semmi probléma. -az asztalon lévő pohárra néztem, majd vissza fel rá. -Azt neked rendeltem. Egyszer említetted, hogy szereted a fahéjas teát. -magyarázta. Valójában nem is keveset kellett várnia rám. Teljesen elfelejtettem, hogy találkozót szerveztem, és mire rájöttem, kettő óra volt. Jayden pedig tömegnyi üzenetet hagyott nekem, hogy végül megyek-e, hiszen már rám vár. Olyan gyorsan készülődtem el, hogy időm sem volt sminkelni. Szörnyen éreztem magamat a késés miatt, hiába tudtam Jayden nem fog haragudni, még is rossz volt váratni őt.

-Te már ittál valamit? -kérdeztem, majd kezembe emeltem a fehér csészét. A tea még gőzölgött, de már nem volt olyan forró.

-Csak egy vizet. -mondta csöndesen.

-Történt valami, ami miatt ilyen csöndes vagy? -ajkait összepréselte, ujjait a pohara szélén húzogatta, és elnézett rólam egy röpke pillanatra. Barna haja rövidebb volt, szemüvegét nem viselte, ami valamiért szokatlan volt számomra. Sötét zöld pulóverének ujja fel volt tűrve, így láthattam a különböző karkötőit csuklóján.

-Shopie és én szakítottunk. -hangja ellágyult, kicsit remegett is, ahogyan beszélt. Kezemet az alkarjára simítottam, majd előrébb hajoltam hozzá. Nagyujjammal simogattam a bőrét, ő pedig mozdulataimat figyelte.

-Nagyon sajnálom, Jayden. -suttogtam. Tényleg sajnáltam őt, hiszen illetek egymáshoz, és Shopie volt a banda énekese is. -Mi történt? -felsóhajtott, közben megrántotta vállait, mintha nem számítana az, ami miatt szakítottak. Rám emelte szemeit, aztán felszólalt.

-Jó ember, rossz időben. -válaszolta. Elhúztam kezemet az övéről, de végig bánatos arcár figyeltem. -Beszéljünk másról. -kérésére bólintottam, ajkaimat pedig összepréseltem, hiszen hirtelen nem tudtam jó ötlet lenne-e a bandáról kérdezni őt. -Lesz új koncertünk. A november végi fesztiválon. -szólalt fel gyorsan, még mielőtt kellemetlenebbé vált volna köztünk a hangulat.

-Ez remek hír. Gratulálok. -mind ketten mosolyogni kezdtünk, azonban ismét csönd lett közöttünk. Egyedül a halk zene töltötte be az eléggé üres kávézót. Nem volt igazán ismert hely, csupán egyetemisták szoktak lejárni órák után, hiszen pár percnyire helyezkedik el az egyetemtől a kis otthonos kávézó. Az első évemben rengeteget jártam le tanulni, vagy kikapcsolódni, néha pedig csak menekülni akartam a szobámból. Kedvesek a felszolgálók, és a tulaj is. A kávék, süti isteniek, sőt szendvicseket is lehet kapni reggelenként, ha épp nincs idő elmenni a boltba és kell reggeli. Otthon éreztem magamat. Meleg fények, színek, növények mindenütt, és remek illatok. Néha szívesen dolgoznék egy kávézóban, messze a balhéktól, meg a felfordulásoktól, amik most vettek körbe teljesen. Ebben a kávézóban úgy érzem kapok levegőt, ha éppen máshol fulladozok.

Beleittam a kihűlt teámba, közben a velem szemben ülő fiút figyeltem. Zöld pulóverét igazgatta, miután letette saját rendelt italát a fehér asztalra. Beletúrt barna hajába, aztán rám emelte szemeit.

-Eljöhetnél. -mondta. -Mármint, eljöhetnétek. Te és Asher, meg bárkit szívesen látunk. Lesz utána egy kisebb buli is. Ünnepeljük, hogy egy hónapja egyben van a csapat. -magyarázta gyorsan, mialatt kezeivel mutogatott zavarában. Mosolyogva figyeltem őt, miközben beszélt, és már tudtam is mi a válaszom ajánlatára.