𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•HATVANÖT•

_______________
"Ne menj el, mikor beszélek hozzád."
_______________

•. ILARIA .•

  Testemen átfutott a hideg, mikor átfordultam a másik oldalamra. Takaró után kutattam kezemmel, mikor megéreztem, hogy mellettem az ágy teljesen üresen állt. Szemeimet lassan nyitottam ki, a szobában még sötét volt, a függönyök be voltak húzva, azok mögül nem sütött be a napfény, ezért gondoltam, hogy még biztosan nem volt reggel. Az ajtó résnyire nyitva állt, kintről a folyosóról a lámpa halvány fénye világított be, hang azonban nem érkezett kintről.

Az ágyon felültem, Ashertől kapott bő pólót lentebb húztam nyakamnál, majd ledobtam magamról a takarót teljesen. Telefonom után nyúltam, hajnali egy óra volt, bőven az éjszaka közepénél jártunk, ilyenkor egészen ritkán ébred fel Asher még otthon is. Általában én vagyok az, aki elsőnek felébred az éjszaka, mert pisilnem kell vagy éppen megszomjaztam álmomban. Gyűlöltem azt, hogy mindig akadt valami, amiért gyanakodnom kellett rá és arra, hogy éppen mit csinál. Annyira akartam benne bízni, hinni abban, amiket állít, de volt valamit, ami sosem illet-e képhez, mintha egy kirakóshoz dobálnának másik kirakóból darabokat. Mindig lesz valami, ami nem oda való, valami, ami tudod, hogy nem illik a képhez, még is félre teszed, hogy talán még is valahol a végén be tudod illeszteni. Ezekből a bizonyos darabokból pedig egyre több akad.

Kikeltem az ágyból, zokniba bújtatott lábaimmal indultam a szoba ajtajának irányába. Igyekeztem csöndben sétálni, azt akartam magamnak mondani, hogy nem nyomozgatok, de legbelül pontosan tudtam, hogy azt csináltam. Csöndben akartam maradni, hogy halljam, ha véletlen beszélget valakivel Asher, vagy meglátni azt, amit éppen csinál hajnalban. Amikor kiléptem a folyosóra még mindig csönd volt odakint, viszont lent is világított a nappali lámpája. A lépcsőhöz osontam, ujjaimat a fa korlát köré tekertem, és tettem egy óvatos lépést lefelé, hogy lehajolva beláthassak a bejáratra és kicsit a nappalira is. Senkit nem hallottam, és nem is láttam. Kezdett az egész megrémiszteni. Egy számomra teljesen idegen helyen voltunk, a telefonomat a szobámban hagytam, és a térerő sem mindig a legjobb itt, ahogyan azt Asher állította az érkezésünkkor. Azonnal azok a horrorfilmek jutottak eszembe, ahol a gyilkos betör az erdei házakba, és az emberek nem tudnak hová menekülni. Én pedig nem szeretnék pont így meghalni, nem akarok félni a halálom előtt. Viszont most elég közel jártam ahhoz, hogy összeessek a félelemtől, amitől szívem hevesebben dobogott, mint valaha. Pontosan nem tudtam mitől féltem jobban. Attól, hogy Asher eltűnt, mert valaki betört a házba, vagy attól, hogy Asher eltűnt, mert kihasznált és most jót nevet a markába, miközben a barátainak számol be arról, ami történt a mosdóban az este. Talán ez a kettő ugyan olyan magasságban áll egymással. Mind a kettő rémisztő, és képes lenne elérni azt, hogy végleg a föld alá kerüljek. Bár egyszerűbb lenne bíznom Asherben, most lehet nem a lépcsőn osonnék lefelé, hanem az ágyban aludnék, mert tudom, hogy vissza fog jönni mellém.

Egyre lentebb értem a lépcsősoron. A puha zoknim miatt lépéseimet egyáltalán nem lehetett hallani, még a csönd ellenére sem. Viszont, mikor a kijárati ajtó elé értem, meghallottam valamit kintről. Nyomott hangok, kint beszélgetett valakivel Asher, és nem telefonon keresztül. Az ajtó mögé léptem, lábujjhegyre emelkedtem, és kipillantottam a kis kerek ablakon. Barátommal szemben egy férfi állt. Egy magasak voltak, Asher kicsit magasabbnak látszott távolról. Egyáltalán nem hasonlítottak külsőleg. A férfi pocakos volt, haja megőszült, borostája ápolatlan volt, pont, mint az egész férfi kinézete. A ruhái sem voltak biztosan tiszták, részegnek látszott, de biztosan nem ivott, hiszen kocsival érkezett ide a házhoz. Nem is akármilyen kocsival. Egy hatalmas szürke Mercedes terepjáró állt Asher kocsija mögött az úton. Gyorsan elhúzódtam az ablakból, amikor a férfi a ház felé pillantott szemeivel. Valamiért azt éreztem, hogy jobb, ha nem lát meg engem. Ashernek a kezei mellkasa előtt voltak összefonva, úgy pedig általában azért áll valaki, mert kellemetlenül érzi magát, vagy azért, mert szeretne távolságot tartani a vele szemben lévő személytől. Ez esetben mind a kettő lehet megfelelő ok, amiért azt a pozíciót választotta Asher.