•HETVENEGY•

701 77 18
                                    



_________________
"A játék neve, szerencseérme"
_________________


•.ILARIA.•

Flynn lakásában voltunk lassan három órája. Hangosan szólt a zene, amit egészen nehéz volt túlkiabálni mindenkinek, de semmi áron nem vették halkabbra. Biztos voltam abban, hogy az utca másik végében is hallják a zenét, amiben szinte semennyi változatosság nem akadt. Lehet csak nekem volt unalmas a zene, mivel nem igazán az én műfajom, meg persze három óra az nem kevés idő. Lassan hajnali egy óra volt, a ház tele volt emberekkel, akiknek háromnegyedét nem is ismertem. Mindenhova Asherrel mentem, ha ő éppen elment valahová Axel mellett maradtam, néha Melody is mellénk csapódott, de legtöbb idejét barátjával töltötte és nem akarom tudni mit csináltak pontosan.

Elsőnek nevetséges volt látni az embereket, akik beöltöztek a buli témájának megfelelően. Vérben úszó télapók és télanyók, manók, és minden féle karácsonyi lényt láttam a házban az elmúlt órákban. Én csupán egy agancsot tettem a fejem tetejére, kevés művért öntöttem fehér pólómra, mintha meglőtte volna valaki a mellkasomat. Melody téli tündérnek öltözött, elég rémisztő volt a külsője, egyben dögös is, Axel szintén rénszarvas lett, aki vérben ázik. Asher pedig, Asher. Képtelenség volt rávenni őt, hogy jelmezbe bújjon vagy egy agancsot felvegyen, kis vér volt fröcskölve arcára, ami szerinte bőven elegendő. Flynn folyton megjegyzéseket tett rá, hogy mennyire egy unalmas ember, és szívesen kitiltotta volna a buliból, de biztosan tudta, hogy Ashert nem zavarná, ha nem kéne itt lennie.

A fekete kanapéban ültünk. Lábaim Asher ölében lógtak, ujjaival cirógatta fekete nadrágba bújtatott lábszáraimat, miközben hallgatta, hogy miről beszélnek éppen a barátai. Néhányan táncoltak, voltak, akik az udvaron fagyoskodtak a mínusz fokban, hogy tudjanak cigarettát szívni, és voltak olyanok, akik az emeleti szobákat, mosdókat vették igénybe bizonyos okokból. A ház valójában nem is Flynn tulajdona, a bácsikája adta kölcsön neki erre a bulira, ezért igyekezett mindenre figyelni, főleg arra, hogy semmi se törjön össze. Megígértük neki, hogy segítünk összepakolni miután mindenki elment. Asher természetesen ellenkezett ez ellen, de sikerült rávennem, hogy ő is segítsen. Szeretett volna több időt tölteni velem, amiért haza utazok Bostonból az ünnepekre és csak Január végén jövök vissza a városba. Nehezen fogadta el a döntésemet, azonban megértette, hogy mennyire fontos nekem a családom és az, hogy anya mellett tölthessem a Karácsonyt. Reménykedtem abban, hogy talán el tud jönni Olaszországba legalább két napra hozzánk, de nem kértem meg rá. Egyáltalán nem akartam, hogy ilyenekre költse el a pénzét, mikor sokkal fontosabb dolgokra van jelenleg szüksége. Elsősorban arra, hogy megszabaduljon az apjától, aki folyton le akarja húzni őt, és sosem elég neki az az összeg, amit ad neki Asher. A segítségemet már nem ajánlottam fel neki, úgy sem fogadta volna el a pénzt tőlem, és tudom fordított esetben én sem tettem volna.

Felnéztem a konyha felé, ahonnan Flynn sétált be kezét magasra emelve, miben sört tartott. Száján széles vigyor alakult, mikor körbe vezette tekintetét a kis társaságon, ami a nappaliban gyűlt össze. Ruhája csupa vér volt, a fehér szakáll már nem volt rajta, egyedül a piros sapka, mi kissé szét volt szaggatva. Elég rémisztő volt, főleg azzal a mosollyal.

Asher felsóhajtott, ránéztem, mire ő is vetett felém egy gyors pillantást.

— Ismerem ezt az arcát. — morogta elég hangosan ahhoz, hogy halljam a hangos zene ellenére szavait. — Kitalált valamit. — forgatta meg unottan szemeit. Elmosolyodtam, de gyomrom még is összeugrott egy kis labdává. Utáltam az ilyen játékokat, amiket bulikban játszottak az emberek. A rengeteg felelsz vagy mersz, üvegpörgetés és egyebek. Mindig olyat kérdeznek, amivel kellemetlen helyzetbe tudnak hozni egy adott személyt, vagy olyat amire mindenki tudja a választ, de a másik szájából szeretnék hallani, hogy jót szórakozzanak rajta. Egyáltalán nem szívleltem ezeket a játékokat, és Asher sem volt a rajongója ennek az egésznek, főleg nem a mai estének.

𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒Where stories live. Discover now