𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•HUSZONHÉT•

____________________
"Ígérem, tönkre teszem őket."
_____________________________

Szemeimet lassan kezdtem nyitogatni, amikor a szobába hangos kiabálások szűrődtek be. A redőnyön keresztül fény világította meg a kis helyiséget, miből arra következtettem, hogy már biztosan reggel lehetett. Fejem lüktetni kezdett, ahogyan feltoltam magamat az ágyon, mire jobb kezemet rögtön homlokomra nyomtam. Az ajtó felé fordultam, ami zárva volt, de az üvegen keresztül láttam egy sötét alakot fel és le sétálni a nappaliban. Hamar felismertem Asher hangját, mialatt hangosan veszekedett valakivel. Az éjszaka hamar elaludtam, egyedül feküdtem le, és azután aludtam el, hogy Asher elment valahová a városba. Egy ideig még ébren voltam, vártam, hogy visszajöjjön, de nem jött. Talán hajnali két óra lehetett, miután elnyomott az álom és a fejfájás, ami még mostanra sem múlt el igazán. Felálltam az ágyból, aztán óvatosan lépkedtem az ajtó felé, kezeimmel pedig már azonnal a kilincs felé nyúltam, hogy minél előbb kinyithassam azt. Kiléptem a szobából, szemeimmel hunyorítani kezdtem az erősebb fény hatására, fejem pedig rögtön erősebben lüktetett, mialatt lépkedtem a konyha felé. Egyáltalán nem voltam hozzászokva az iváshoz, meg persze a tegnapi esésem sem segített rajtam.

-Leszarom mit szeretnél, mert ez köztünk marad! -megtorpantam az egyik fal mellett, mielőtt beléptem volna a konyhába. Egyik kezemet a halványsárga falra tettem, hogy megtartsam az egyensúlyomat. -Tönkre foglak tenni, ha kinyitod a szádat. -hatalmas csattanás követte az utolsó mondatát, én pedig láttam a telefonját végig csúszni a nappali padlóján. Bepillantottam a konyhába, Asher fekete hajába markolt, mialatt előre hajolt az asztalra és könyökeivel támasztotta meg magát. Tetoválásai egészen jól látszódtak izmos karjain, amit nem takart semmi.
Láttam, milyen gyorsan vette a levegőt, azok a ruhák voltak rajta, mint tegnap este is, mikor utoljára láttam. Valamiért pedig azt éreztem, hogy nem olyan régen érkezhetett haza. A többiek sehol sem voltak, rend volt a nappaliban, mint a konyhában is, ami biztosan Melodynak köszönhető. Tettem még egy kisebb lépést a konyhában lévő fiúhoz, ki érkezésemet biztosan megérezhette, hiszen felemelte a fejét tekintete pedig megtalálta az enyémet. Kiegyenesedett, kezeit viszont végig az asztalon tartotta. Szemeim hatalmasra nyitódtak, mikor megláttam egy sebet, mit haja pár tincse takart. Röpke pillanatra elfordította a fejét, aztán ellökte magát az asztaltól és felém sétált, szeme sarkából rám nézett, kikerült majd felvette telefonját a földről. Egyáltalán nem volt nehéz észrevennem, hogy sántított bal lábára mialatt sétált a kanapé irányába. Fejemben ezer meg egy kérdés rajzolódott vele kapcsolatban, vagyis arról, hogy mi történhetett a tegnap este. A mosogató melletti csöpögtetőről kezembe vettem egy fehér bögrét, amibe fekete kávét öntöttem és a mikróba helyeztem, hogy megmelegítsem. Szemeimmel végig a nekem háttal ülő személyt figyeltem, ki a tévében lévő foci meccsel volt elfoglalva. Tudtam, hogy beszélnem kell vele mindenről, ami tegnap történt a szobában, és arról is, amiről én nem tudok. Nehéz lesz vele beszélni, előre tudtam. Makacs, önfejű, meg egyáltalán nem szeret az érzéseiről megnyílni, erre rájönni elég volt az a pár hét, mit együtt töltöttem vele. Kinyitottam az alacsony hűtő ajtaját, hogy kivegyem a tejet, azonban más nem volt benne csak sör, tojás és egy majonéz. Nagyot sóhajtottam, majd becsuktam az ajtaját és inkább a nappali felé lépkedtem.

-Nincsen tej. -közöltem vele észrevételemet. Szemeit egy pillanatra sem vette le a tévéről, olyan volt, mint aki meg sem hallotta szavaimat. -Vennünk kell tejet. -szólaltam meg ismételten kicsivel hangosabban. Állkapcsa megfeszült, szemöldökeit kicsit összehúzta, de még mindig nem szólt hozzám. Gyűlöltem, mikor így viselkedett velem. Semmibe nézett, úgy éreztem magamat mint egy szellem. A tévé elé léptem, kezeimet mellkasom előtt fontam össze, azonban még így sem sikerült elérnem, hogy rám nézzen. -Figyelj, nem tudom mi bajod van. Nem tudom kivel vesztél össze megint, de ne rajtam vezesd le a haragodat. -sötét szemeit rám vezette. Ajkait egymásnak préselte, nagyot sóhajtott, majd felállt a kanapéról. A mögöttem lévő tévé elsötétedett, miután megnyomta a távirányító kikapcsoló gombját, ő pedig a fürdőszoba irányába ment. Nem hagyhattam, hogy elmenjen. Felkarjánál fogva rántottam meg, meglepetésemre pedig meg is állt előttem.