𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•ÖTVENKILENC•

_________________
"Asher, te most viccelsz?"
_________________

—Egészen jól sikerült a találkozás a családoddal. —szólalt fel Asher, miközben leült mellém a padra. Mosolyogva néztem felé, kezébe nyomtam egy csokis kekszet, amit a mamám csinált.

—Örülök, hogy ilyen jól fogadták, hogy váratlanul beállítottál. —nevettem fel csöndesen, majd beleharaptam a saját kekszembe. Asher ugyan így cselekedett, és a hullámzó tengert kezdte figyelni. Ma vacsoránál bemutattam a szüleimnek, amit ők remekül fogadtak. Apukámnak is szimpatikus lett Asher, aminek elképesztően örültem valamiért. A húgommal is sok időt töltött, míg én anyának segítettem pakolni a konyhában. Kezdtem azt érezni, hogy Asher nem is az az ember, akinek mutatni szeretné magát. Rengeteget nevetett velünk, apával vicceket meséltek egymásnak, és valamilyen sorozatról beszélgettek. Anyával is próbált kedveskedni, miszerint legközelebb hoz neki virágokat, ha találkoznak. Előre gondolkodott, mintha szeretne újra találkozni a szüleimmel. A vacsoránál az asztal alatt fogta a kezemet, ha azt nem akkor a combomat simogatta, míg apa ostoba vicceit hallgatta, és nevetett rajtuk hangosan. De nem úgy, mint aki kényszerből nevet valaki viccén, mert senki más nem nevetne. Asher szemei csillogtak, megvillantotta fehér fogait, és úgy kacagott, mint ahogy én sosem hallottam ezelőtt. Jó volt ilyennek látni, már csak reméltem, hogy mindig ilyen fog maradni.

Felé fordultam, mikor megéreztem szemeit magamon. Kérdőn felvontam szemöldökeimet, fejemet lágyan oldalra billentettem, és mosolyogni kezdtem hosszas pillantásától. Haja egyre hosszabb volt, nekem pedig elárulta, hogy egy ideig nem megy fodrászhoz, szeretné kicsit meghosszabbítani a haját. Én is kíváncsi voltam arra, hogy vajon hogyan állhat neki a hosszabb haj, de valami azt súgta, hogy rövid, vagy kopasz is lehetne, az is jól mutatna rajta.

—Már értem miért szereted ennyire ezt a helyet. —sóhajtotta, és újra a tenger felé pillantott, majd vissza rám. —Nem is értem miért Angliába költöztetek. —mondta hitetlenkedve.

—Apukám Angol, meg anya is ott talált jobb munkát. —válaszoltam, közben megrántva vállaimat. —De szerintem anya ide fog költözni a nagyszüleimhez, míg tart a kemoterápia. —hangom csöndesebb lett, ahogyan beszéltem, és újra emlékeztettem magamat a szörnyűségre, ami berobbant a családom életébe. Asher kezét hátamra vezette, lágyan simogatott engem kabátomon keresztül. Éreztem, ahogyan ujjait oldalamba véste jobban, majd magához húzott. Vállára hajtottam fejemet, könnyes tekintettel a egyre erősebben hullámzó vizet figyeltem. Bele akartam szaladni, lehűteni magamat, vagy hátha a hideg -szinte jeges- víz felébresztene a rémálomból. Fejem tetejét megpuszilta, és erősebben fogott magához.

—Tudod van valami, amit megtanultam a tini éveim alatt. —súgta. —Ha erős vagy, az is az lesz, aki jelenleg gyönge. Maradj erős, Ilaria és anyukád is az lesz.

—Sosem voltam ilyen szituációban. Nem tudom, hogyan maradhatnék erős. —eltolt magától. Szemeimbe nézett, hajamat fülem mögé simította, majd közrefogta arcomat.

—Annyi nehézségen túl tetted már magadat. Mindig erős voltál, és mióta veled vagyok, én is erősebb lettem. —szívem gyorsan kezdett dobogni, szavai hallatán. Ujjaimat csuklója köré fontam, egy röpke másodpercre lehunytam szemeimet, ahogyan megsimította arcom bőrét ujjával. —Erőt adsz másoknak, és anyukádnak szüksége van erre. Nekem is. —gyorsan szemeibe néztem. Mosolyogni kezdett, majd közelebb húzott magához, azzal megcsókolt. Finoman mozgatta száját az enyémmel, míg nagyujjával kis köröket simított arcom oldalára. Ennyi csók után is, olyan volt, mintha elsőnek érezném csókját. A hasamban ott volt az a különös érzés, bizsergett a testem minden pontja, ahogy megérintett. Talán sosem fogom megszokni ezt a varázslatos érzést, amivel mindig levesz a lábamról.