𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•TIZENHÉT•

_______________
"Amit csak szeretnél"
_____________________

-Mondtam már neki is, hogy nem megyek. –sóhajtottam fel, közben felültem az ágyamon. Fáradt szemekkel néztem a tükör előtt álló lányt, aki magát figyelte végig. Fekete bőr nadrágja tökéletesen simult vékony lábaira, remekül kiemelte az alakját. Fehér inge, derekánál volt összekötve, fentről pedig néhány gombot be sem kapcsolt. Most pedig már lassan tíz perce azzal van elfoglalva, hogy a haját felfogja-e egy copfba vagy hagyja kiengedve. Mondhattam persze neki bármit, egyszer sem hallgatott rám.

-Asher tudja? –felém pillantott a tükrön keresztül, szemöldökeit pedig magasra húzta fel. Szemei sötétre voltak kifestve, míg ajkain egy halvány barnás színű szájfény csillogott.

-Ő még nem. –vett egy nagyobb levegőt, leengedte a haját és felém indult. Elém érve, leguggolt , kezeit pedig térdemre tette, hogy megtámaszthassa magát bennem.

-Pedig jó lenne, ha ott lennél vele. –suttogta, szemeimbe nézve. –Asher vonzza magához a lányokat, tudniuk kell, hogy nincsen egyedül. –rögtön átfutott a fejemben, hogy ő pontosan erre vágyik. A lányokra, bulira, arra, hogy valakivel lefeküdjön, és ebben nem szeretném gátolni. Meg biztosan nem haragudni meg azért, ha éppen kihagyok egy ilyen alkalmat.

-Ha tényleg kedvel engem, akkor nem fog megcsalni. –mondtam megrántva vállaimat. Violet felsóhajtott, aztán felállt és újra a tükör felé lépkedett. Biztosan kezdett belefáradni abba, hogy meggyőzőn engem olyan dolgokról, amikről már hoztam egy döntést. A haját kezdte újra igazgatni, de végül engedte csak lehullani a vállára hosszú tincseit és hajgumiját csak a bal csuklójára húzta fel. Nadrágja hátsó zsebébe nyúlt, lenézett képernyőjére aztán vissza rám.

-Itt van értem Anthony. A többiek már a helyszínen várnak minket. Biztosan nem jössz velünk? –fejemet megingattam válaszom jelélül, majd felálltam az ágyról. Violet vállára akasztotta fekete táskáját s az ajtóhoz lépkedett. –Mit mondjak Ashernek? –kérdezte visszapillantva rám.

-Majd beszélek vele. Ha kérdezi, mond, hogy rosszul voltam. –barátnőm elkeseredve bólintott kérésemre, végül kilépett a szobából és egy gyors köszönés után, sietett a lépcsők felé, hogy minél előbb leérjen a barátjához. Vettem egy nagy levegőt és végre felszabadultnak éreztem magamat. Még egy dologból sikerült kihúznom magamat, persze Asher nem lesz nagyon boldog ettől, de hozzá kell szoknia ahhoz, hogy nem minden úgy fog alakulni, mint ő azt szeretné. Azt sem fogja elhinni, hogy rosszullét miatt nem mentem el arra az ostoba versenyre, azonban, ha rákérdez egy percet sem gondolkodok azon, hogy mit mondjak. Az igazságot fogja megtudni, elmondom neki, hogy attól, mert belerángatott ebbe a játékba nem fog úgy mozgatni engem, mint egy bábút. Ketten játsszuk a játékot, nem pedig ő egyedül. Szükségem volt kis szabadságra a sok hazugságtól és színlelésből, ezért sem volt kedvem elmenni. Igazából féltem is attól, hogy mit hoz majd az éjszaka. Nekem és neki egy ponton biztosan kellett volna csókolóznunk, mert túlságosan feltűnt volna mindenkinek, ha nem mutatkozunk olyan közel egymáshoz. Féltem megcsókolni őt. Életem első igazi csókját pedig a szerelmemmel képzeltem el, nem vele, akivel az egész kapcsolatunk színjáték és átverés. Már csupán négy egész hetet kell kibírnom mellette, ha ezekbe nem számoljuk bele a hétvégéket összesen húsz nap és vége ennek az egésznek. Pedig még csak nem olyan régen kezdődött.

A fürdőszobába indultam, miután bezártam az ajtót és lekapcsoltam a villanyokat, egyedül pedig csak a falamon lévő fényfüzér maradt felkapcsolva. A kádba beledugtam a dugót, megnyitottam a csapot és elkezdtem felengedni a kádat forró vízzel. Lazítani szerettem volna, kikapcsolódni, mivel péntek volt másnap pedig semmire sem kell készülnöm. Valószínűleg festeni fogok ismételten, mert a határidő egyre közelebb érkezett hozzám én pedig szinte sehol sem tartottam a festményeimmel. Jayden nem beszélt velem a tegnapi történtek óta, küldtem neki üzenetet, hogy sajnálom, ami történt, de egy rövid "semmi gond" üzenettel lezárta a beszélgetésünket. Azután már nem írtam neki inkább, biztosan megharagudhatott rám, amiért csak úgy otthagytam őt a többiekkel. Másik személyt kellett keresnem a festéshez, mivel őt ezzel nem akartam tovább zaklatni. Violet és Cora azonnal elutasították a kérésemet, mivel nekik nincsen kedve órákon keresztül ülni egy széken mozdulatlanul. A szobatársamat inkább meg sem kérdeztem, mert előre tudtam a válaszát. Valószínűleg a professzor úrhoz kell mennem hétfőn, hogy segítsen nekem választani egy új modellt, aki szívesen segítene nekem.