𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•NEGYVENÖT•

______________________
"Nélküled nem tudok élni, Asher."
____________________

—Milyen volt az edzésed reggel? -kérdeztem tőle csöndesen, miután kettesben maradtunk a nappaliban. Telefonja képernyőjét bújta már jó ideje, de nem kérdeztem rá arra, hogy éppen kivel beszélget. Vállait megrántotta, aztán végre, először kikapcsolta telefonját, és rám szentelte figyelmét. Barna szemei már szinte aranynak tűntek, ahogyan rásütött a nap az ablakból. Haja még mindig vizes volt a zuhany után, amit vett reggeli előtt, és így lógott homlokára. Néha pár csepp kicsöppent tincseiből, egyenesen szürke melegítőjére, amin már egy kisebb folt alakult.

-Fárasztó, mint mindig. -sóhajtotta, majd beletúrt hajába. -De a reggeli csodás volt. -ajkaimra mosoly húzódott szavai hallatán, közben ő is mosolyogva nézett engem látva reakciómat. Telefonja felvillant ölében, mire mind a ketten oda pillantottunk. Gyorsan emelte kezébe a készüléket, és már írni is kezdett. Ajkait egymásnak préselte, így vékony vonalat formált a szája.

-Történt valami? -kérdeztem tőle. Lábaimat jobban magamhoz húztam, mozdulatom közben kicsit közelebb csúsztam Asher mellé. A telefonján lévő fólia miatt nem láttam, hogy kivel beszélget, de annyit biztosra tudtam, hogy komoly lehet.

-Csak a nővérem. -mondta csöndesen. -Anyát kiengedik. Kérte, hogy menjek el hozzájuk, beszéljek vele, mert látni akar. -alsó ajkam belsejére haraptam, ugyan mondani akartam neki, hogy menjen oda, nem tettem. Az ő döntése, nem szólhatok bele. -Szerinted mit csináljak? -felém nézett, tekintete ellágyult, ahogyan az egész arca is. Meglepett az, hogy ki kérte a véleményemet, legbelül pedig nagyon is örültem neki. Telefonját nem kapcsolta ki, végig a beszélgetésben maradt, arra várva, hogy mondjak valamit és eldöntse válaszát.

-Szerintem el kéne menned. -felsóhajtott, fejét hátra dobta a kanapéra. Fekete haja összeborzolódott, vizes tincsei keveredtek a szárazokkal. Állkapcsa megfeszült, ahogyan összeszorította fogait. -Még is csak az anyukád, Asher. -kezemet gondolatlanul az izmos combjára vezettem, és éreztem megfeszülni lábát. Visszabillentette fejét, kicsit mozgolódni kezdett, de kezemet ott hagytam a combján. Tudtam az miatt lett olyan feszült. -Ha gondolod el mehetek veled. -mondtam közelebb hajolva hozzá. Belülről harapott az arcára, szemeivel kezemet figyelte. Ujjammal lassan simítottam meg combját, fejét tettemre megingatta.

-Ha ezt tovább folytatod, egyikünk se fog menni. -suttogta felém. Mosolyomat képtelen voltam visszafojtani, de elvettem kezemet az eddigi helyéről. Írt a nővérének, aztán felállt mellőlem, le nézett rám, ajkára harapott, majd elmosolyodott. -Meddig kell várnom rád? -éreztem ahogyan kérdésére erősebben dobbant fel szívem. Azonban igyekeztem nem mutatni azt, hogy mennyire zavarba tud hozni ezekkel a kérdéseivel.

-Ki mondta, hogy várnod kell? -vontam össze szemöldökeimet kérdésem közben. -Menjünk inkább, biztosan várnak minket. -felálltam a helyemről, viszont mielőtt elmehettem volna mellette megfogta felkaromat és maga mellé rántott.

-Vékony jégen táncolsz. -olyan közel volt hozzám, hogy éreztem meleg leheletét arcomon. Erős tusfürdőjének illata, keveredett a parfüm, és cigaretta illatával. Imádtam. Nyakamhoz emelte kezét, majd egyik ujjával lassan cirógatta meg bőrömet, egészen a mellkasomig, ahol a pólóm széle volt. Mellkasom nehezen emelkedett, úgy éreztem megfulladok. Néha ajkaira néztem, aztán vissza sötétebb szemeibe. Nem engedhettem meg neki, hogy elgyengítsen, erősnek kellett maradnom a közelében.
Tettem hátra tőle egy lépést, majd még egyet. Ő követni kezdett, hogy ne legyen túl távol tőlem.

-Tudtad, hogy én jégkorcsolyáztam? -homlokát ráncolta, fejét lágyan oldalra billentette. Pontosan tudta azt, amiért elmondtam neki ezt a tényt rólam. -Csak egy alkalommal estem el. Most nem fogok. -kacsintottam rá. Hitetlenkedve rázta a fejét ismét.