𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•ÖT•

_____
"Asher?"
__________

A tükör előtt álltam a fürdőszobában, lassan már kerek húsz perce. Szobatársam az eltelt idő alatt kétszer kopogott be, hogy megbizonyosodjon arról, hogy minden rendben van velem. Rettenetesen izgultam valamiért, mondhatni már szinte szorongtam annak a gondolatától, hogy lassan megérkezik hozzánk egy nagyobb baráti társaság. Valóban nem szerettem új embereket megismerni, sosem voltam jó benne, de így még nehezebb, hogy kettő olyan személy is itt lesz, akiket aktus közben láttam meg. Barátokat még tervben volt ugyan szereznem az egyetemes éveim alatt, azonban ellenségeket egyáltalán nem.

Végig simítottam halvány rózsaszín ingemen kezeimmel, majd elfordultam a tükörtől. Muszáj volt kimennem, még sem maradhatok bent egész éjszaka várva arra, hogy mindenki elmenjen innen.  Clara az ágyán feküdt, telefonját a kezében tartotta azzal eltakarva arcát. Az éjjeliszekrényen hamutál volt kitéve, annak szélén pedig egy cigi füstölgött. Szólni akartam, hogy lehet nem a legjobb döntés a szobában rágyújtani, végül inkább a hallgatás mellett döntöttem. Az ágyamra ültem, ingem alját kezdtem el tekergetni ujjaimmal, közben zokniba bújtatott lábfejeimet bámultam. Éreztem, hogy bámul engem a másik ágyon ülő lány, még sem mondott semmit ezért úgy döntöttem én nézek fel rá, hátha azzal beszédre bírom. Felhúzta egyik szemöldökét és végig vezette rajtam szemeit, tudtam ez semmi jót nem jelent tőle.

-Kicsit sem akarok bunkónak látszani, de te ebben leszel? –végig néztem magamon és nem teljesen értettem kérdését. Igen, valóban nagyon is eltérő kettőnknek a stílusa öltözködés felől... meg minden felől, de még sem gondolnám, hogy olyan rémesül mutatnék a választott ruháimban.

-Igen, szerintem megfelel egy buliba. –megrántotta a vállait és a nadrágomra nézett.

-Biztos vagy a világos farmerben? Tudod, koszos lesz a nap végére. –alsó ajkamra haraptam, de nem mondtam semmit. Fölöslegesnek találtam, hogy erről a témáról tovább beszéljek vele. Úgy is eltérő véleményünk lesz.

Az ajtónkon kopogtattak, adtam Clara felé egy pillantást, de olyan volt, mintha meg sem hallotta volna a kopogást, így nekem kellett kinyitnom az ajtót a vendégeink előtt. Megálltam az ajtó előtt, megigazítottam az ingemet, s remegő ujjaimat a kilincs köré fontam. Ahogyan kinyitottam az ajtót, megláttam legjobb barátnőmet kezében egy nagyobb dobozzal, mögötte pedig a többi személyt, köztük pár olyat, akiket még sosem láttam az egyetemen vagy annak környékén. Engedtem őket bejönni a nélkül, hogy egy szót is szóltam volna hozzájuk. Everly sétált be barátnőm után, szeme sarkából rám nézett, de nem köszönt ő sem, semmit nem mondott, ettől pedig csak jobban megrémisztett. A szobába érve, mindenki hangosan kezdett el beszélgetni, szobatársam azonnal indított zenét a hangszóróján, minek hangerőjét lentebb vette a többi diák miatt, akik szobájukban pihentek. Cora felém nézett, intett, hogy menjek oda hozzá. Kikerültem egy magas szőkés barna hajú fiút, majd barátnőm mellé léptem. A dobozból sorban pakolta ki az alkoholokat, egymás elé, mögé... oda ahová elfértek.

-Van poharad ennyi embernek? Azt elfelejtettem venni ma. –a vendégek felé pillantottam, hogy összeszámoljam mennyien érkeztek. Nem gondoltam, hogy nyolc ember kényelmesen elfér egy ekkora szobában.

-Jut mindenkinek pohár. –mondtam csöndesen. Láttam, ahogyan másik barátnőmet egy fiú ölelte át hátulról, míg Violet a srác karkötőit piszkálgatta ujjával. –Együtt vannak? –kérdeztem Cora felé pillantva, kérdésemre pedig csak megrántotta a vállait.

-Kavarnak, de semmi komoly nincsen köztük. –szomorúnak tűnt mialatt nézte a két személyt. Ismételten hallgatás mellett döntöttem, ha van valami gondja, úgy is el fogja nekem mondani, még ha nem is kérdezem, tudom bántja valami őt legbelül. Elvettem róla a szemeimet, újra a poharaknak szentelve minden figyelmemet. Fehér tálcára helyeztem őket, hogy később a szoba közepére vigyem, hogy mindenki tudjon venni magának onnan. Kezembe vettem egy zacskó ropit, amit szintén egy nagyobb pohárba öntöttem bele, mindent lassan csináltam, hiszen nem akartam oda ülni közéjük. Annyira más témákról beszélgettek, minden apró baromságon képesek voltak nevetni. Főleg akkor, ha Everly vagy éppen barátja mondtak valami roppant vicceset. Megforgattam a szemeimet és inkább hátat fordítottam a társaságnak, közben bontogatva az üvegeket. Már most gyűlöltem minden percét annak, hogy velük kellett lennem több mint egy órán keresztül egy szobában. Átfutott az agyamon az is, hogy kitalálok valamit és lelépek pár perc múlva, de elég feltűnő lett volna, ha csak úgy hirtelen dolgom támadt este kilenc után az egyetemen kívül a városban.