𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•ÖTVENNÉGY•

___________
"Rossz válasz."
___________

Axel lakása kicsit sem olyan, mint amilyennek képzeltem. A falak bézs színűek, szürke kanapé, mellette zöld növények cserépbe ültetve. Tükör a kanapé fölötti falon, előtte alacsony dohányzóasztal, fehér szőnyegen. Tisztaság, sehol egy árva ruhadarab szétdobálva, finom citrom illat, friss levegő. Tetszett a lakása.

Jelenleg a konyhában lévő asztalnál ültünk, egymással szemben, és forrókakaót iszunk. Az ő ötlete volt, hogy csináljunk, és beszélgessünk. Olyan érzés volt, mintha egy teljesen másik fiúval lettem volna. Elterelte a figyelmemet, nevettünk, vicceket mondott, és egyszer sem beszélt nekem a mai estéről. Ugyan a kocsiban végig sírtam, mert szörnyen éreztem magamat a történtek miatt, Axel pedig nem is akart nyugtatni, mint kiderült. Azt akarta, hogy sírjam ki magamat, hogy később jobban érezzem magam.

Asher próbált hívni engem, üzeneteket hagyott, de nem válaszoltam neki. Persze nagyon is akartam, meg akartam vele beszélni mindent, viszont jobbnak láttam, ha kicsit külön vagyunk. Mind kettőnknek jobb lesz, és a barátai végre kapnak Asher társaságából, hiszen nem vagyok vele, így szabadon lehet. Szépen megfogalmazva. Axel azonban elmondta, hogy ő neki is írt, és válaszolt is neki. Elmondta, hogy nála töltöm az estét, és hazudta, hogy minden rendben van, csak nem akartam egyedül lenni. Aztán engem és Axelt sem kereste többször. Nem gondolom, hogy ennek ilyen rosszul kéne esnie. Zavart, hogy ennyire könnyedén elfogadta, azt ami volt, hogy nem keres, de már kicsit szánalmasnak éreztem magamat. Mivel arra vágytam, hogy jöjjön ide, és vigyen magával, aztán arra, hogy maradjunk távol egymástól. Én sem tudom pontosan azt, hogy mi lenne a legjobb döntés. Arra tudtam egyedül gondolni, hogy most bulizni van, iszik, lányokkal flörtöl, élvezi a szabadságát, amit én elvettem tőle. Amit mások szerint vettem el tőle.

—Nézzünk egy filmet? –szólalt fel Axel, miután belekortyolt kakaójába. Nyelvével megtörölte szája szélét, tengerkék szemeit rajtam tartotta. Orromon keresztül vettem egy mély levegőt, majd a fehér bögrémben lévő kakaóra néztem. Már csak egy kevés volt a bögre aljában, de képtelen voltam inni még egy kortyot abból az édes italból. —Gondolom nincsen kedved hozzá. –sóhajtott. Miután sikeresen rávettem magamat, hogy ismét szemeibe nézzek, válaszomul csak megingattam a fejemet. Kedves volt tőle, hogy felajánlotta, hogy nézzünk valami filmet, tudom terelni akarja a gondolataimat, de jól esne egy kis csönd.

Felállt a székéről, majd elvette tőlem is a bögrémet, hogy a konyhába vihesse. Neki dőltem a szék háttámlájának, kezeimet mellkasom előtt fontam össze, és a sarokba állított zöld növényt kezdtem figyelni. Valamilyen fikusz szerűség lehetett, vékony bot volt mellé szúrva, ahhoz volt kötve a szára, hogy ne dőljön oldalra. Nekem is kéne egy ilyen biztos pont az életembe, hogy ha szükséges bele tudjak kapaszkodni. Kicsit megpihenni.

—Ha gondolod aludhatsz a szobámban. Nekem jó a kanapé is. –mondta Axel a konyhából. Ránéztem, éppen kezeit törölte egy szürke-fehér kockás konyharuhába, amit használat után a márványpultra dobott a csap mellé. Kezeimet az ölembe helyeztem, bal oldali csuklómon lévő fekete hajgumimat kezdtem piszkálni.

—Én alszok a kanapén. Nem veszem el az ágyadat. –válaszoltam. Fejét oldalra biccentette, halványrózsaszín szájára ferde mosolyt húzott, majd közelebb lépett hozzám.

—Vendég vagy nálam. Én ajánlom fel, és szeretném, ha elfogadnád. –orromon keresztül vettem egy mély levegőt, még is megingattam fejemet.

—A kanapé jó lesz nekem, tényleg. –megforgatta szemeit, azonban láttam, hogy elfogadta döntésemet. Szemeimmel követtem a magas fiút, ahogyan a kanapéhoz lépkedett, majd lepakolta róla a három fehér díszpárnát a földre. Meglepően odafigyelt a tisztaságra, a mi kanapénkon nincsenek díszpárnák, néhány pléd ledobva mikor hova, néha egy két póló, ami a fiúké, és ennyi.
Axel dohányzóasztalán középen egy gyertya díszeleg, annak két oldalán zöld mű virág fehér cserépben. Amíg, a mi asztalunkon általában játékkonzolok, vagy sörös dobozok sorakoznak egymás mellett. Sosem gondoltam, hogy Axel lakása ennyire elegáns, és kellemes hely. Ha nem ismerném őt, akkor azt hinném, hogy egy lánnyal él együtt, azonban tudtam, hogy nincsen senkije, akivel komolyabb lenne a viszonya. Axel külseje olyan rideg, és komoly, a lakása pedig teljes ellentéte. Most is bizarr egy magas, izmos, feketébe öltözött, tetovált fiút látni, ahogyan beveti a kanapét nekem. A kanapé tartójából vett ki egy nagyobb fehér párnát, amire még egy kisebbet is tett, ami halványzöld huzatba volt. Ezeket követte a szintén halványzöld takaró.