𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•TIZENHÁROM•

___________
"Jézusom, Asher"
__________________

  Szobatársam ágyán ültem és figyeltem, ahogyan Everly törölgeti barátja homlokát egy nedves ruhadarabbal. Kis idő után pedig lenéztem az ölemben lévő laptopra, mert nem akartam neki kellemetlenséget okozni a bámulásommal. A többiek lassan fél órája elmentek a szobából, egyedül hagyva minket. Ugyan én is felajánlottam, hogy elmegyek, és kicsit kettesben hagyom őket, de Everly annyit válaszolt rá, hogy nem szükséges. Akartam segíteni nekik valahogyan, azonban semmi ötletem nem volt. Egyedül az egyik pólómat adtam oda neki benedvesítve, hogy azzal könnyedén le tudja törölni Asher sebeit. Arra a felsőre, amúgy sem lesz már sok szükségem, aztán nem fáj majd a szívem, ha ki kell dobnom. A szobatársam nem jön vissza az estére, vele is könnyedén meg tudtam mindent beszélni megértő lány, meg persze Everlyt a barátnőjének tekinti így még könnyebben belement abba, hogy itt maradjanak.

Gyorsan felkaptam a fejemet a laptopomról, amikor szemem sarkából megláttam, hogy a lány felállt az ágy széléről és vállára akasztotta fekete táskáját. Szemöldökeimet összehúztam mialatt figyeltem őt, mert fogalmam nem volt arról, hogy hová készül menni. Letoltam az ölemből a laptopot és magam mellé tettem az ágyra, s úgy bámultam Everlyt.

-Most elmegyek, ha felébred, mond neki, hogy majd reggel jövök. –közölte velem közben lépkedett az ajtó felé végig háttal állva nekem. Gyorsan kikeltem az ágyból és a lány után indultam, aki már kilépett a szobából.

-Everly! –szóltam utána, s szerencsére még meghallotta és visszanézett rám. Visszapilantottam az ágyamon fekvő fiúra, aztán behúztam az ajtót és nagy léptekkel közelítettem a fekete hajú lány felé, ki unottan figyelt engem. –Hová mész? Nyugodtan itt maradhatsz.

-Nem maradok ott. –megingatta a fejét, közben megigazította vállán a táskáját. –Van pár dolgom még, de nem rád tartozik ez. Majd reggel visszajövök, vagy valamikor. –mielőtt mondhattam volna valamit ő elsétált előlem. Sosem láttam még őt olyan sebesen menni ezelőtt, szinte már futott lefelé a lépcsőn, nem teljesen értettem mi elintéznivalója lehet így hajnalban, de inkább nem is foglalkoztam tovább vele. Beletúrtam a hajamba, végül lassan visszamentem a szobámba. Magam mögött becsuktam az ajtót, de ott meg is álltam egy helyben, nézve Ashert, aki a hátán feküdt az ágyamban. Cipője a földön hevert, egyik párja szinte az ágy alatt másik pedig a szürke szőrös szőnyegemen. Felé indultam, lehajoltam és felvettem a szintén földön lévő fekete bőrkabátját, amit az ágyam végébe hajtottam le. Tanulmányozni kezdtem az arcán lévő sebeket, egy szakadás látszódott a szájánál, ami még mindig elég vöröses volt, arccsontja sötétedett az ütéstől, mert biztos voltam abban, hogy verekedett valakivel. Semmit nem mondtak nekem a többiek, csak, hogy mindegy és úgy is megtudom, mert elterjed a pletyka hamar az egyetemen. Ebben biztos is voltam, de még is jobban esett volna legalább egy baráttól vagy ismerőstől megtudni, ami történt nem pedig idegenek sugdolózásából.

Vettem egy nagy levegőt, aztán a kicsi konyha felé indultam, hogy igyak egy bögre meleg teát. Az mindig segít lenyugodni esténkét, meg persze szerettem volna ébren maradni, ha véletlen Asher is felébred. Biztosan ki lesz borulva, ha megtudja, hogy az én ágyamban aludt és itt hagyták őt a barátai, meg a barátnője. Az egészben az volt a legérdekesebb, hogy Anthony mérgesen nézett Everlyre, amikor a lány felajánlotta, hogy marad a szerelme mellett. Violet is csak megforgatta a szemeit elköszönt tőlem majd kimentek a szobából mind a ketten. Meglehet, hogy Everly miatt történt valami, de találgatni nem szerettem volna ezekről a dolgokról, csak türelmesen kell várnom, amíg valaki el nem mondja, hogy mi történt valójában.

Leültem Clara ágyára, szám elé emeltem a bögrémet és lágyan kezdtem el fújni a gőzölgő italomat. Felnyitottam laptopom tetejét, hogy közben tudjam tovább nézni a kiválasztott filmemet. Valójában már vagy ezerszer láttam az Alkonyatot, de sosem bírtam megunni. Valamiért megnyugtatott, s legbelül adott hitet abban, hogy létezik olyan erős kötődés, mint Edward és Bella kapcsolata. Érdekes, hogy minden romantikus filmben van egy személy, aki sérülni fog, aki úgy mond, bekerült a barátzónába. Talán a valóéletben is ez van, csak nem vesszük észre a saját szemeinkkel. Mármint, nekem még ettől nem kellett tartanom, hogy két személy közül kéne választanom, még csak egy személy sem volt az életemben, akibe lehettem volna szerelmes. Persze az óvodás szerelmek és kapcsolatok ebbe nem számítanak. Jól emlékszem arra a fiúra, aki tetszett nekem az óvodában. Egy évvel idősebb volt nálam, szeretett biciklizni és mindig menő ruhákat hordott. A neve, na igen a nevére már egyáltalán nem emlékszek, innen látni, hogy mennyire nem izgatott valójában.