𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•TIZENNÉGY•

_________
"Csók Asher!"
______________

Minden megváltozott. Úgy értem, tényleg minden a feje tetejére borult, mióta megtörtént az a botrány a két barát között. Úgy mentek el egymás mellett az egyetem udvarán vagy a folyosókon, hogy még csupán egy gyors pillantást sem vetettek egymás felé. Igyekeztem kerülni ezt az egész nézeteltérést a három személy között, azonban Asher ezt nem könnyítette nekem. Folyton a nyomomban volt, az elmúlt két napban. Megvárta, amíg végzek az utolsó órámmal csak, hogy tudjon velem beszélni a kis tervéről és minden porcikájával azon volt, hogy rávegyen engem a mocskos hazugságaira. Viszont én nem szerettem volna beleásni magamat ebbe az egészbe, hiszen attól, hogy ő és Axel összevesztek, ugyan olyan jóban maradok a volt legjobb barátjával. Hiába akartam ezt megértetni vele, valahogyan nem bírta felfogni a szavaimat. Ez volt pontosan az oka annak, hogy most is éppen menekültem az előadóteremből, hogy minél előbb a szobámba érhessek. Kezeimben tartottam laptopomat és az egyik vékony füzetemet, vállamon pedig lógott az oldaltáskám, ami minden lépésemnél lentebb csúszott a fehér pulóverem csúszós anyagján. Szétnéztem az udvaron a távolban megláttam két barátnőmet, akik egy padon ülve beszélgettek egymással. Hosszú hullámos hajammal próbáltam eltakarni az arcomat, legalább addig, hogy elsiessek előlük, mert tudtam, hogy csak fel fognak tartani engem és még Asher is az egyetemen van. Vállamon egyre jobban csúszott lefelé a táskám, s hirtelen a kézhajlatomba esett, ezzel megrántva jobb karomat, így kiesett kezemből a citromsárga füzetem. Gyorsan hajoltam le érte, újra mellkasomhoz szorítottam aztán megigazítottam a táskámat. Pillantást vetettem két lány felé, akik még mindig egymás mondanivalójába voltak elmerülve, ezért valószínűleg nem vehették észre a bénaságomat az imént. Cora nem régen jött vissza, szerencsére semmi gond nem volt a nagymamájával ezért úgy döntött, hogy jobb, ha visszatér az egyetemi életébe. Elég keveset beszélgettünk, mivel én már készülök az egyik festményemmel a kiállításra. Jayden szívesen elvállalta azt, hogy modellt áll nekem legalább két képhez, amiért elképesztően hálás voltam neki. Vele töltöttem napjaim hatvan százalékát, jobban megismerhettem őt, ahogyan ő is engem és kicsit sem bántam meg azt, hogy leálltam vele beszélgetni aznap éjjel.

Felfelé sétálva a lépcsőn, egyre jobban kezdtem kifáradni a rohanásban. Hiába jártam meg azt a lépcsőt több alkalommal az elmúlt időben, de még mindig nem szokott hozzá teljesen a szervezetem. A folyosókon egyetemisták járkáltak, voltak, akik csupán leültek kintre a szobák ajtaja elé és ott beszélgettek egymással. A legtöbb órának már vége volt, leginkább kis tanfolyamok indultak, ha esetleg valaki szeretett volna plusz órát venni valamelyik tárgyból. Meg lassan hétvége is közeledett és mindenki fel volt pezsdülve a pénteki tábortűz miatt. Több helyen rendeznek egy olyasféle beszélgetős estét, ahol összegyűlhetnek többen a tűz köré és az idegenek megismerhetik egymást. Előző évben is volt ilyen este. Aztán nem sok jó emlékem maradt belőle. Mindenki részeg lett elég gyorsan, kiabáltak és volt egy kisebb verekedés, aminek hamar vetett végett valaki végül mindenkinek el kellett hagynia a tábortüzet hajnali egy órakor. Elég kíváncsi voltam, hogy az idei hogyan fog végződni. Először nem volt tervben, hogy menni fogok, de Jayden sokáig győzködött, meg persze ez az egyik ára, amiért modellt áll nekem.

Végre felértem az én emeletemre, de legszívesebben vissza levetettem volna magamat a földszintre, amikor megláttam a szobám ajtaja előtt álló személyt. Hihetetlen, hogy mindenhol ott van és mindenhová előbb ér oda, mint én magam. Vettem egy nagy levegőt, aztán elindultam a szoba felé és csak is a padlót figyeltem lábaim alatt.

-Mi a döntésed? –szemem sarkából felnéztem arcára, de nem válaszoltam neki. A táskámban kezdtem el kutatni a kulcscsomóm után, hogy végre ki tudjam nyitni az ajtót. Hajamat fülem mögé tűrtem, amikor az eltakarta a szemeimet, így nem láttam semmit sem. Végre megtaláltam a kulcsomat, amivel hirtelen mozdulattal nyitottam ki a szobám ajtaját. Besétáltam a szobába, Asher megtámasztotta az ajtót és bejött utánam.