𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•HÚSZ•

__________
"Feküdj le kicsit."
________________

  Szörnyen éreztem magamat a történtek után, főleg, hogy részben minden miattam alakult úgy. Ezerszer is bocsánatot kértem Jaydentől, mielőtt el nem ment a szobából. Azt állította, hogy nincsen semmi baj és ő is hibás volt, amiért provokálta Ashert, de láttam mennyire próbált tőlem távolságot tartani. Megkért arra, hogy egy ideig ne találkozzunk kettesben, meg halasszuk későbbre a festmény újra alkotását. Persze megértettem a döntését, hiszen én magam sem akartam, hogy újra történjen valami a két fiú között, ezért valóban jobb, ha egy kis ideig hanyagoljuk egymás társaságát. A mai napon már ki sem akartam tenni lábaimat a szobából, senkivel nem akartam találkozni főleg nem a nagy baráti társasággal. Biztosan mindenről tudomást szereztek, ezek mellett pedig Cora látványához sem volt igazán kedvem. Elgondolkodtam azon is, hogy, ha nem találom ki azt, hogy én és Jayden lefeküdtünk, el se hívom a szobámba a mai napon, talán ezek meg sem történtek volna vele. Azt tudtam, hogy a történtekről nekem és Ashernek beszélnie kell majd, tisztáznom jobban a dolgokat és neki is. Lehet, a legjobb megoldás az lenne, ha véget vetnénk ennek az egész játéknak és élnénk a saját életünket, egymástól távol. Egy hónap volt megbeszélve, amiből már nem volt sok hátra, szinte számoltam visszafelé a napokat a fejemben. Úgy telt el az az idő, hogy szinte egyáltalán nem mutattunk egymás mellett, mint akik annyira szerelmesek, sőt még úgy sem, mintha egy pár lettünk volna. Ezért lényegében fölöslegesen vagyunk egymás életében jelen.

  Kedvetlenül álltam fel az ágyamról, ledobtam magamról a meleg takarómat és a konyhába sétáltam, ahol a mikró hangos sípolással jelezte, hogy megmelegedett a tésztám. Valójában elsőnek az volt a tervem, hogy elmegyek az étterembe és rendelek magamnak valami finomat, végül annyira szégyelltem volna kilépni a szobából, hogy inkább egy két napos tésztát eszek vacsorára. Én magam sem értettem teljesen, hogy mit szégyellek pontosan, mivel egyáltalán nem történt semmi. Valami viszont a fejemben azt mondogatta, hogy maradjak a szobába és ne tegyem ki a lábamat az ajtó másik oldalára se. Kivettem a tányéromat a mikróból, aztán egy villát is a fiókból, majd elindultam vissza az ágyamhoz, hogy nézhessem tovább az elkezdett filmet. Elsőnek nyugalmas sóestének gondoltam, de ez hamar megváltozott, mikor meghallotta az ajtó másik oldalán a kulcsok csörgését. Miközben rágtam a tésztámat, végig az ajtót figyeltem és vártam, hogy belépjen a szobatársam rajta, mivel ő az egyetlen, akinek vannak kulcsai a szobához. Az ajtó kinyitódott, én pedig azzal a lendülettel félre is nyeltem a tésztámat. Hangosan kezdtem köhögni és ijedten nyúltam a poharam után, mibe víz volt öntve. Tányéromat az ágyamra tettem magam mellé, míg másik kezemmel a mellkasomat ütögettem, mintha az segített volna valamit. Fejemet felemeltem az ajtóban álló személyre, ki végig engem figyelt szemeivel. A kulccsal bezárta az ajtót, fekete bakancsát levette és elindult szobatársam ágyához.

-Honnan van kulcsod? –kérdeztem az ajtó felé biccentve fejemmel. Ittam még egy kortyot a vízből, majd letettem az éjjeliszekrényemre a poharat. Hátradőlt az ágyon, elővette telefonját a nadrágja zsebéből és azt kezdte el nyomkodni. –Asher? –vett egy nagyobb levegőt, de nem válaszolt a kérdésemre. Mellkasa ütemesen emelkedett fel-le, ahogyan vette a levegőjét orrán keresztül. Haja szokásosan kócos volt, feketébe volt öltözve, amin kicsit sem voltam meglepve, az a sötét árnyalat már a védjegyévé vált. Mind kettő karja látszódott, amiért nem vett fel se kabátot, se pulóvert ezért szemeim megakadtak az alkarján, ahol le volt kötözve átlátszó fóliával, alatta pedig egy új tetoválás díszelgett. Fejét hirtelen fordította felém, hiszen biztosan megérezhette, ahogyan bámultam őt lassan öt hosszú perce.

-Clara adta ide. –olyan egyszerűen mondta, mintha ez annyira természetes lenne. Laptopomat letettem az ölemből, majd ismét kezembe vettem a tésztámat és nem törődve a váratlan vendégemmel, ettem tovább a tésztámat, ami kezdett lassan kihűlni.