𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•HÁROM•

_______
"Keresel valaki?"
_______________

Fejemet lehajtva siettem végig az egyetem egyik hosszú folyosóján az előadó terembe. Igyekeztem minél előbb beérni, még mielőtt sokan lennének bent. A leghátsó sort mindig kinéztem magamnak, már az első évben szinte csak ott ültem, mindenki háta mögött, abban sem voltam biztos, hogy tudták, hogy ott voltam. Egyszer az egyik professzor is rákérdezett, hogy mióta járok az előadásaira, közben pedig négy hónapon keresztül mindig ott voltam. Nem számított, de első sorban egyáltalán nem akartam ülni. Főleg nem most. Ez lesz az utolsó előadás, amire be kell ülnöm a délután folyamán és reméltem, hogy békésen fog eltelni ez a napom. Egész nap nem láttam azt a két személyt, akiket rajtakaptam tegnap a könyvtárban, egyszer sem álltam meg a folyosókon, ha valaki csak rám nézett rögtön a másik irányba indultam el. Annyira kellemetlen volt nekem, amit láttam a könyvtárban, főleg annak a két személynek mennyire kínos lehetett a dolog. Az a fiú pedig elég dühösnek tűnt, mikor rám nézett, aggódtam, hogy meg fognak találni egyszer. Senkinek nem beszéltem arról az ügyről, nem is fogok, abból csak nagyobb bajt csinálnék magamnak.
Fellépkedtem a lépcsőfokon, majd lepakoltam táskámat a mellettem lévő székbe, miután én is leültem. Laptopomat kietettem a padra, mellé pedig a telefonomat és fülembe helyeztem a fülhallgatómat. Lentebb csúsztam a széken, amikor elkezdtek bejönni az emberek a terembe, üres helyek után kutatva. Cora és Violet nincsenek velem szinte egy órán sem, mind a hárman külön szakra mentünk, így egy nap elég ritkán látjuk egymást. Még nem volt esélyem nekik bővebben elmagyarázni, hogy miért tűntem el olyan hirtelen tegnap este és, hogy miért nem válaszoltam az üzeneteikre. Legjobb kifogásom az lesz, hogy rosszul éreztem magamat és elaludtam, miután visszamentem a szobába. Majdnem ez történt, annyi kivétellel, hogy hajnali két óráig azon gondolkodtam, hogy miként kéne láthatatlanná válni pár nap erejéig. Utáltam a gondolatát annak, hogy találkozni fogok azzal a lánnyal vagy a fiúval itt valahol a folyosókon, vagy esetleg kint az egyetem környékén. Felnyitottam laptopom tetejét, miközben gondolkodtam néhány dolgon, azonban mikor felpillantottam, megláttam egy négytagú lány társaságot. Felfelé sétáltak a lépcsőn, elől ment egy szőke hajú lány, középen fekete hajú, magas lány lépkedett, viszonylag hosszú haja feje tetejére volt kötve feszesen, egy hajszála sem lazult el feje tetején. Őt vették körbe a többiek, nem igazán láttam elsőnek az arcát, viszont, mihelyst ellépett előle a szőke hajú személy, azt kívántam bárcsak tényleg eltűnhetnék onnan. Ő volt az. Tegnap őt láttam a könyvtárban... kevesebb ruhában. Lehajtottam a fejemet, úgy csináltam, mintha a gépemmel foglalkoznék. Hajam eltakarta az arcomat, így nem ismerhetett fel. Kívántam, hogy menjenek tovább, szerencsétlenségemre pedig nem úgy lett. Közvetlenül mögém ültek le. A hideg is átfutott az egész testemen, nem állhatok fel és mehetek ki csak úgy, feltűnő lenne. Még csak odébb sem kéne ülnöm. Nem volt más választásom, mint a helyemen maradni és úgy tenni, mintha nem izgulnék minden levegővételemnél.

-Istenem, de gáz lehetett. –hallottam meg egyik kuncogását mögülem. –Mi történt utána? –nem kellett hallanom az előtörténetet, ahhoz, hogy tudjam éppen miről is beszélgettek.

-Mi történt volna? Utána ment az az idióta, de a csaj meglépett előle. –nagyot nyeltem, tényleg el akartam menni onnan rögtön.

-Ennyiben akarjátok hagyni? Mármint, basszus... az a csaj látott titeket majdnem szex közben. –igen, bár kitörölhetném az emlékeimet arról a percről.

-Nem a legokosabb fiúval kavarok, ti is tudjátok. Őt kevésbé érdekli, végül rávettem, hogy csináljon valamit és hallgattassa el azt a lányt, ha véletlen beszélni akarna. –tegnap a szemeiből láttam, hogy valójában mennyire is undok lehetett. Szinte mérget lőtt a nézése belém, elképzelhető, ha az a fiú nem keres meg, akkor ő fog és annak nem lesz jó vége. Az én oldalamról. Szerencsémre belépett a professzor a terembe, mire mindenki lehalkult. Mögöttem ülő személyek szintén befejezték a beszélgetést, miután felszólalt a professzor.