𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•HARMINCHÁROM•

_____________
"Gyerekes vagy."
____________

-Gyertek be. -intett fejével nekünk a férfi, és bentebb lépett a lakásba nagyobb helyet adva nekünk. Asher maga elé engedett, így én léptem be elsőnek a hatalmas házba, ami belülről még szebb volt, mint kívülről. Csak ámulni tudtam a modern bútorokon, a lámpákról, amik a plafonba voltak építve. Modern, de letisztult volt minden. Táskám pántját fentebb tettem vállamon, majd visszafordultam a két személy felé, akik egymással beszélgettek csöndesen. Hajamat fülem mögé tűrtem, közben közelebb lépkedtem hozzájuk. Igyekeztem lassan mozogni, nem akartam megzavarni beszélgetésüket. Szemeimmel a falon lévő kis képeket figyeltem, a férfi volt rajtuk, meg egy nő. Esküvői képek, nyaralások, és bulizós képek a barátaikkal. Érdekelni kezdett, hogy vajon hová jöhettünk, legbelül pedig volt egy megérzésem. Asher mellé léptem, és az előtte lévő pocakos férfira néztem.

-Ő itt Ilaria. -mutatott rám, Asher, aztán felém nézett. -Ő pedig Samuel. -felemeltem kezemet, ahogyan ő is, majd egy lágy kézfogással köszöntöttük egymást.

-Már azt hittük elvesztél. -sóhajtott fel Samuel, fejét pedig ingatni kezdte. -Legalább írhattál volna. -láttam, ahogyan Asher megforgatta szemeit egy nagy sóhaj kíséretében. Helyezkedni kezdett, kezeit kabátja zsebébe csúsztatta, miután beletúrt kusza hajába.

-Itthon van? -kérdezte mellőlem a fekete hajú fiú. Szemöldökeit összehúzta, arcára pedig a szokásos szigorú tekintete ült ki. A megérzésem kezdett egyre inkább bebizonyosodni arról, hogy kikhez érkeztünk.

-Nappali. -sóhajtotta a szemüveges férfi. Kikerült minket, és ő sétált előre, mintha mutatta volna az utat, azonban Asher úgy látszott elég jól ismerte a járást. Minél bentebb sétáltunk a folyosón a ház egyre gyönyörűbb lett, egész biztosan milliókba került megépíteni és felszerelni modern bútorokkal az egészet. A padló mintha üvegből lett volna, úgy ragyogott. Mindenhol hatalmas üvegablakok, amik előlőtt sötétítő függönyök lógtak, így nem lehetett kilátni a sötét erdőbe.Én értem be utoljára a tágas nappaliba, ahol alig volt bútor elhelyezve, inkább megtartották a tágas helyet. Középen volt egy hosszú szürke "L" alakú kanapé, és az előtt alacsony üvegasztal, rajta pár fehér gyertyával. Talán azok adhatták a nappalinak a finom, vanília illatot. Szemeimmel megláttam egy alakot az egyik ablaknál. Háttal állt nekünk, hátán fehér lepedő lógott egészen vékony combjáig, fekete szögegyenes haja derekának vonalát érintették. Azon az egy ablakon nem volt elhúzva a sötétítő, de túlságosan sötét volt kint, így nem teljesen értette, hogy mit is nézhetett az a lány odakint. Asher mellé léptem, felnéztem arcára, mire ő is vetett felém egy nyugtató pillantást. Alsó ajkam szélére haraptam, és figyeltem a fiút, amint a számomra ismeretlen felé kezdett el sétálni. Asher felemelte kezét, majd a lány vállára tette. Láttam, ahogyan megugrott az érintésre, és azonnal hátra fordult. Arcát nem láttam, csak azt, ahogyan beleugrott Asher kezei közé, és szorosan húzta magához a tőle magasabb fiút. Minden összeállt, tudtam ki az a lány, tudtam miért ölelik úgy egymást, és tudtam, hogy miért tudta Asher annyira a járást a házban.

-Te idióta! -mondta a lány kicsit hangosabban, miután elhúzódott az őt ölelő személy karjaiból. Arcát közre fogta kezeivel, száján pedig hatalmas mosoly volt. -Istenem, azt hittem történt veled valami. -elkezdte vizsgálni testvére arcát aggódó tekintettel. -Miért nem írtál vissza? Nem vetted fel, ha hívtalak. Tudod mennyi minden átfutott a fejemben? -hangja egyre mérgesebb lett, és aggódó. Kezeit Asher arcáról a kezeire csúsztatta, közben végig arcát figyelte. Eddig észre sem vette, hogy az öccse nem egyedül érkezett.

-Sajnálom. -érkezett a fiú rövid válasza, mire a fejemben csak megforgattam szemeimet.

-Sajnálhatod is. -mordult fel nővére. Hátrébb lépett, fejét felém fordította, szemei pedig nagyra nyitódtak a döbbenettől. Ajkai résnyire nyitódtak, majd újra öccsére nézett, aki lassan tett felém egy lépést.