𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•HARMINC•

_______________
"Most is hazudtál"
_____________________

Testem körül egy ölelő kart éreztem meg, amikor fel akartam kelni az ágyból. Szemeimet résnyire nyitottam és aprókat pislogtam, közben próbáltam rájönni, hogy hány óra lehetett. A tévé alatti polcon lévő digitális órára néztem, hunyorogtam, de a számok szinte teljesen összeolvadtak egymással. Talán hajnali három lehetett, pontosan mennyi, nem tudtam. Ujjaimat a derekamon lévő kéz köré csavartam, és óvatosan emeltem le magamról, hogy fel tudjak ülni rendesen az ágyon. Lábaimat a puha szőnyegre tettem, kezeimet pedig az ágyon tartottam combjaim mellett. Túlságosan fáradt voltam ahoz, hogy felálljak és elmenjek a mosdóba. Szemhéjaim nehezek voltak, nagyokat pislogtam, próbálva ébren tartani magamat. Hajamba beletúrtam, majd lassan felálltam az ágyról. Pár percig megálltam, aztán elindultam tovább a teljes sötétségben. Szerencsére kicsi volt a lakás, és szinte mindent tudtam hol is van pontosan, de még is kezeimmel tapogatóztam magam elé. A függönynél lévő résen jött be egy kevés fény az utcáról, éppen annyi, hogy lássam jó irányba indultam el. Ujjaimat a mosdó ajtajának kilincsére fűztem, majd benyitottam. A lámpát felkapcsoltam, mire azonnal összecsuktam szemeimet. Az erős fény túlságosan bántotta szemeimet, főleg, hogy kezdtem megszokni a lakásban lévő sötétséget. Hamar álomba zuhantunk a kis veszekedésünk után. Sikerült több dologról beszélnünk, ezek között arról is, hogy egymásra számíthatunk, mint barátok. Nehéz volt vele megértetnem, hogy tényleg lehetünk mi ketten barátok, veszekedések nélkül, neki pedig azt volt nehéz megértetnie velem, hogy ő sokszor rideggé fog válni. Megígértem neki, hogy mellette leszek mindig, és elmondhat mindent, ami nyomasztja őt, még is kétségeim voltak. Túlságosan is makacs ahoz, hogy elmondja, ha bántja őt valami. Magában fogja tartani, én majd kérdezgetem, megharagszik és összeveszünk, a szokásos körmenet fog elindulni.

   A csap alá dugtam kezeimet, és alaposan megmostam őket a meleg vízzel. Közben arcomat figyeltem a falon lévő kerek tükörben. Kicsit fel voltak duzzadva szemeim, valószínűleg a hirtelen ébredés miatt, és a kis sírásom miatt is. A szokásosnál sápadtabb volt a bőröm, még is halvány rózsaszín pír ült orcáimon, ahogyan ajkaim is pirosabbak voltak. Meleg volt a takaró alatt, főleg, hogy Asher is melegítette testem nagy részét. Valójában szokatlan volt így ébredni. Mindig távol aludtunk egymástól. Ő általában a kanapé oldalába fúródott, míg én teljesen a másik szélén feküdtem. Még a lábaink sem érintkeztek egymással, ahogyan elaludtam úgy ébredtem. Minden bizonnyal ezért is fájt sokszor a hátam, meg a nyakam. Most pedig, kezét derekamra fonta, nyakamba bújtatta arcát, és valamiért egyáltalán nem zavart. Legbelül élveztem a közelségét.

Kisétáltam a mosdóból, és újra a sötétség fogadott, de ezúttal rosszabb volt a látásom. Láttam az ablakot, az onnan beszűrődő fényt, ezért tudtam merre menjek tovább. Lassan rajzolódott ki előttem a kanapé háttámlája, majd a kihúzott ágy része. Kezemmel megfogtam a szélét, aztán körbe sétáltam és leültem a szélére. A vékony fénycsík pont Asher arcára esett, szemei csukva voltam, sűrű szempillái halvány árnyékot dobtak bőrére. Olyan nyugodtnak tűnt, amikor aludt, arca kisimult, nem voltak morcosan összehúzva sötét szemöldökei, talán ajkain is elbújt egy halvány mosoly.

-Tetszik, amit látsz? -hangja teljesen váratlanul, és hirtelen ért. Szemeit kinyitotta, barna íriszeit pedig az enyémekbe véste. A félhomály ellenére, tökéletesen láttam őt. Igazából, minden mozdulatát. Hátára dőlt, de fejét felém fordította. -Mennyi az idő? -suttogta felém. A mögöttem lévő órára néztem.

-Lassan fél négy. -suttogtam vissza neki szavaimat. Újra arcát figyeltem, ezúttal már csupán az egyik szeme volta nyitva, másik is csak résnyire. Láttam az arcán lévő értetlenséget, miután elmondtam neki az időt. Biztosan ő is annyira fáradt volt, mint én magam is ébredés után.