𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•HATVANHAT•

_____________
"Beszélnünk kell."
_____________

•. ILARIA .•

A kávé erős illata szállt bele orromba, amint beléptem a kávézó fehér ajtaján. A benti meleg hamar átölelte testemet, a kellemes érzésre pedig egész gerincemen végig futott a hideg. A fekete lábtörlőben megtöröltem bakancsom havas talpát, majd a lila sálamról is leporoltam a friss havat.
Hirtelen kezdett el esni a hó, semmi előrejelzés nem érkezett róla. Persze engem egyáltalán nem zavart, hiszen mindig is szerettem a havazást. Igaz jobban szeretem egy meleg helyiségből nézni, ahogyan a fehér hópelyhek lassan befedik a házak tetejét és feldíszítik a várost. Ez is az okok közé tartozott, amiért úgy döntöttem beülök egy kávézóba, és legalább pihenek is kicsit a sok séta után. A mai napon én voltam az, aki elvállalta a vásárlást. Melody beteg lett, ezért nem lett volna szívünk ahhoz, hogy ő menjen el ebben a hidegben vásárolgatni. A fiúk tegnap késő délután edzeni mentek, és csak este tizenegy után jöttek haza. Őket is kihúztuk a listáról, persze se Asher sem Nathan nem nagyon lökdösték egymást, mert menni akartak volna. Tehát így esett rám a sor. Valójában annyira nem is bántam, hogy egyedül kellett lennem, sőt mondhatnám azt is, hogy meglepően jól esett az egyedüllét. Sok mindenen nem gondolkodtam, csak boltokba járkáltam, olyanokba is ahová igazából nem is kellett volna mennem. Valószínűleg ezért is vettem olyan dolgokat, amikre nincsen szükségem, se nekem, se másnak. A karjaim már fájtak a táskák súlyától, és a lábaim sem érezték jól magukat a sok séta miatt. Jól esett végre leülni a melegbe, és letenni a táskáimat a kezemből.
Lassan két órája eljöttem otthonról, az eltelt idő alatt pedig összesen kétszer hívott Asher, hogy hol vagyok és, hogy minden rendben van-e velem. Teljesen rám akaszkodott azóta, amik történtek két nappal ezelőtt. Fél attól, hogy az apja megtalál engem, vagy egyszerűen csak találkozok vele valahol, és majd bántani akar. Próbáltam nyugtatni őt azzal, hogy egész nap emberek között leszek, így annak az embernek esélye sem lesz bántania engem. Meg másrészről nem is hittem azt, hogy az apja megkeresne engem azért, hogy bántsa rajtam keresztül Ashert. Be kell ismernem valóban rémisztő alak az apja, sok mindent ki lehet nézni belőle, de azt, hogy valakit bántson, akihez köze sincsen, arra kevés az esély.

— Ilaria! Hé! — nevem hallatára rögvest oldalra fordítottam fejemet, és keresni kezdtem azt a személyt, aki megszólított. Tekintetem hamar találkozott az ismerős sötétkék szempárral. Integetett nekem, hogy üljek le közéjük. Flynn és egy számomra ismeretlen lány társaságában volt. Axel szőkés haja valamiért sötétebb árnyalatú volt, de meglehet, hogy csupán csak a fényviszonyok miatt látszott úgy.
  Lassan indultam el feléjük, zavarban éreztem magamat attól, ahogyan figyeltek engem miközben közelítettem hozzájuk.

— Gyere, ülj le ide. — mondta Axel, miközben eltette kabátját másik oldalára és ő is bentebb csúszott a fekete kanapén. Egészen más volt ez a kávézó, mint az egyetem közelében lévő. Itt a sötét, rideg színek uralkodtak, és valamiért egészen tetszett a hangulata a helynek.
  Kicsit kínosan, de leültem közéjük. Táskáim nagy részét a földre helyeztem, egyet -amiben az ételek voltak.

— Sziasztok. — köszöntem nekik csöndesen. A velem szemben ülő lány felém nyújtotta vékony karját.

— Szia, én Sage vagyok. Flynn unokatestvére. — mutatkozott be nekem kedves hangján. Kezemet az övébe helyeztem, lágyan megráztam kezét.

— Ilaria vagyok. — árultam el neki nevemet. Csuklóján az ezüst karkötői csörögtek, ahogyan a kis medálok egymásnak csapódtak, miközben mozgatta kezét. Szőke egyenes haja vállát súrolta, barna szemei melegséggel csillogtak. Alkarján a fekete pólója alól tetoválás lógott ki, minek mintáját nem bírtam kivenni. De elég kedves lánynak látszott.