𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•NEGYVENEGY•

____________
"Válaszolj bébi"
___________

  Remegő lábaimat alig bírtam emelni a lépcsőn futva, végig szaladtam abból a házból, egészen az egyetemig, onnan pedig a szobákhoz. A fejem lüktetett, égett a tüdőm, levegő után kapkodtam, de még mindig nem voltam hajlandó megállni. Arcomat könnyeim áztatták, telefonom képernyőjét néztem minden percben, várva arra, hogy végre Asher visszahívjon, vagy legalább egy üzenetet küldjön, de hiába vártam, ő nem keresett. A szobához tartozó kulcsom a táskában maradt, amiből éppen ki tudtam bújni menekülésem közben. Kezem reszketett, ahogyan felemeltem, és kopogtattam az ajtón, várva arra, hogy valaki kinyissa előttem. Rosszul éreztem magamat, szédültem, kavargott a gyomrom, és minden izmom görcsbe rándult a sok futás miatt is.

Az ajtó kinyitódott előttem, mögötte pedig volt szobatársam állt, amint végig nézett rajtam, szinte teljesen elsápadt arca. Semmit nem kérdezett csak odébb állt, így helyet adva nekem, hogy bemenjek. A szívem még mindig hevesen dobogott mellkasomban. A másik két személlyel nem foglalkoztam, akik a szobában voltak, egyenesen az ágyamhoz sétáltam, és leültem. Térdemre támasztottam könyökeimet, arcomat pedig tenyerembe nyomtam. Vállaim remegtek a sírástól, ugyan nem sikerült semmit tennie annak az őrültnek, de elképesztően megrémültem, hiszen sokkal erősebb volt nálam, és egyedül a szerencsén múlt, hogy kijutottam onnan. A csuklóm még mindig sajgott a fájdalomtól, azonban akkor az volt a legkisebb problémám.

-Ilaria, mi történt veled? -az ágy matraca besüppedt mellettem, hátam alján pedig egy lágy érintést éreztem meg. Clara ült le mellém, hangja csöndes volt, tele aggodalommal. Ugyan tudtam arról is, hogy ő mit tett, hogy tudta mit akarnak csinálni velem, és nem tett ellene, de nem volt máshova mennem. Az egyetlen biztonságos hely a kollégiumi szoba volt, ahol várhattam Asherre. Felemeltem fejemet, könnyeimet pedig lassan letöröltem arcomról.

-Axel? -a másik ágy mellett álló fiúra néztem, ki rögtön közelebb lépett hozzám, hogy kiejtettem nevét a számon. -Kérlek, hívd fel Ashert. -suttogtam neki kérésemet. Semmit nem kérdezett, elővette telefonját, és máris hívni kezdte volt legjobb barátját. Fájt a mellkasom, szorított, ahogyan levegőt vettem, azonban a szívem gyors tempója egyre lassabb lett az idő múlásával.

-Komolyan, mi történt? -a másik lány hangjára felkaptam fejemet, így szembe találtam magamat Everlyvel, kinek arcán meglepetésemre aggodalom ült ki. Szobatársam ágya szélén ült, kezeit térdén tartotta, ahogyan támasztotta magát, közben szemeit le sem vette rólam. Fekete hajának hosszú tincsei mellkasára estek, szemei viszont most fekete helyett, barnára voltak kifestve.

-Haza akarok menni. El akarok innen menni. -mondtam remegve szavaimat. Clara hátamat simogatta, és még közelebb ült hozzám. -Felvette? -kérdeztem a fiútól, ki éppen eltette telefonját fekete nadrágja farzsebébe.

-Igen, úton van. -bólintottam, legbelül pedig kicsit megnyugodtam. Asher úton volt, minden rendben lesz. -Elmondanád nekünk, hogy mi történt? -elém guggolt, kezeit térdemre tette, viszont én elhúztam tőle lábamat. Értetlenül húzta össze vastag szemöldökeit, majd lassan felállt, és a fekete hajú lány mellé ült az ágyra, kezeit összefűzve mellkasa előtt. Szürke pulóvere ki volt cipzározva, alatta fekete pólója lenge volt, az alja viszont így is felakadt nadrágja elején. Barnás haja kuszán állt fején, amit viszonylag elég sokszor igazított meg úgy, hogy beletúrt ujjaival. Pontosan ugyan olyan aggódottnak tűnt, mint a többiek, vagyis jobban mondva értetlennek, hiszen még mindig nem mondtam nekik egy árva szót sem azon kívül, hogy el akarok menni.

Clara felállt mellőlem, és pár lépéssel már is a konyhában volt. Hallottam a poharak csörömpölését, ahogyan véletlen egymásnak értek, mialatt kivett egy poharat a polcról nekem. Vizet öntött bele, tettét pedig már fejemben meg is köszöntem. Ki volt száradva a torkom, nyeléstől hányingerem volt, ami még valójában el sem múlt. Mindenem reszketett, olyan voltam, mint egy nyárfalevél. A feketébe öltözött lány elém ért, a poharat -mi félig volt öntve vízzel -felém nyújtotta, halvány mosollyal az ajkain.