𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•TEZENHAT•

______________
"Nyisd ki az ajtót"
__________________

Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy talán én vagyok az egyik legszerencsétlenebb embere a világnak. Olyan körülményekbe keveredtem bele, amikből mindig nehezen tudtam kihúzni magamat. Most is így volt. Ott ültem az asztalnál, ujjaimat tördeltem, nehezen kaptam levegőt és közben azzal is meg kellett küzdenem, hogy mindenki minket figyelt.

-Miért kéne nektek bizonyítanunk? –szólalt fel végre a mellettem ülő fiú, mialatt lazán átdobta vállamon a kezét. –Gyerekes vagy Axel. –morogta volt legjobb barátja felé szavait. A világos hajú fiú, helyezkedni kezdett és előrébb hajolt az asztal fölött.

-Sosem féltél előttünk csókolózni lányokkal, gyerünk. –értettem miért csinálja ezt és, hogy mi volt a terve mindezzel, azonban a másik énem kezdett összezavarodni. Úgy éreztem engem is le akar járatni, mintha nem csak volt legjobb barátjára haragudna, hanem rám is ebben a pillanatban. Egy kezemen tudnám összeszámolni, hogy hányszor nézett a szemembe az itt töltött fél óra elmúlása alatt. Asher lassan felállt a helyéről, megfogta a csuklómat és engem is maga után rántott. Mellkasomnak nyomta a táskámat, átkarolta a derekamat mellőlem, majd a fülemhez hajolt.

-Lépjünk le. –szemeimet Jaydenre vezettem, aki csak értetlenül figyelt kettőnket, de nem mondott semmit. Mielőtt mondhattam volna neki, hogy jöjjön velünk vagy találkozzunk a festőteremben, már túl késő lett volna megszólalnom, mert Asher kirángatott engem az étteremből. A parkolóban kezdtünk el sétálni, csöndben volt, derekamon még mindig ott tartotta lazán kezét, egészen addig, amíg elértünk egy fekete alacsonyabb kocsihoz, minek motorháztetőjén két vastag fehér csík volt felfestve. Kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, intett fejével, hogy üljek be, mire rögtön be is ültem a bőr bevonatú ülésre. Szokatlan volt nekem az a kocsi, hiszen még csak fejtámlája sem volt, az ülés is kicsit kényelmetlen volt, de ezekkel igyekeztem nem foglalkozni, mivel más probléma is akadt éppen. Asher a másik oldalra sietett, beült mellém, de mielőtt beindította volna az autót, a térdeim felett lévő kesztyűtartót lenyitotta. Kihúzott belőle egy fém dobozt, amit kipattintott egy gyors mozdulattal, majd kivett belőle egy szál cigarettát. Szájába helyezte, meggyújtotta, s kifújta orrán keresztül a szürke füstöt. A kocsiban nem sokkal később már is tömény cigaretta szag lett, ezért lentebb tekertem az ablakot magam mellett. Ideges volt, ehhez pedig meg sem kellett kérdeznem, hogy tudjam. Elég volt figyelnem arcát, nézni szemöldökeit, ahogyan összehúzta őket, közben nagyokat szívott cigijéből. Pillanatra ajkai között hagyta a cigit, hogy beindítsa az autója motorját, mi hangosan mordult fel alattunk. A parkolóból kihajtott, szerettem volna neki szólni, hogy meghaladta a megengedett sebességet, azonban ismételten olyan pillanat volt, amikor jobb döntés csöndben maradnom. Kinéztem az ablakon, figyeltem a fákat, amik mellett elhajtottunk és az egyetem magas épülete mellett szinte elrepültünk.

-Hová viszel? –kérdeztem tőle csöndes, nyugodt hangon, de még mindig a kinti tájat figyeltem. Nem válaszolt. Tovább szívta a cigarettáját, minek hamuját az útra ütögette le, mialatt haladtunk előre. Jobb kezét tartotta a nagy bőr bevonású kormányon, míg másik kezét az ablak szélének támasztotta, ujjai között tartva a félig elszívott cigit. Figyeltem állkapcsának majdnem tökéletes vágását, hosszú szempillái szinte érintették sötét szemöldökének alját, szemeit pedig enyhén húzta össze, ahogyan figyelte az egyenes utat. –Asher? –elengedte a kormányt, majd bekapcsolta a rádiót és feltekerte a hangerőt a zenén. Mutatóujjával kopogtatta a zene ritmusát a kormányon, s ujján lévő gyűrűje még hangosabbá tette a cselekvését. Utolsót szívott a káros anyagból, aztán kidobta az ablakon a csikket és hagyta karját az ablakban heverni. Kezdtem feladni a próbálkozást azzal, hogy kérdezgetőm őt arról, hogy hová tartunk pontosan, mert rájöttem, hogy úgy sem fog nekem adni választ. A kocsival lassítani kezdett egy üres buszmegálló előtt, végül lekanyarodott oda és felém pillantott.