𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•TIZENNYOLC•

__________
"Nem vagyok a tiéd."
____________________

Csak őt figyeltem. Pontosan nem tudom, mióta tartottam rajta szemeimet azt sem, hogy ebből észrevett-e valamit. Messze ült tőlem az egyik padon, combján hevert a gitárja, minek nyakát bal kezével tartotta, s előre hajolt a magas asztalhoz, ahol fekete füzetét olvasta. Fején volt szürke pulóverjének kapucnija, hogy a kinti széltől kicsit megvédje magát. Talán annyi idő után, most volt a leghidegebb kint. A szél erősen fújt, tekerte a magas fák ágait, s ettől a viharos időtől szinte az egész egyetem udvara kiürült. Lehet voltak kint mások is, azonban én le sem vettem szemeimet a szürke pulcsis fiúról, ki immáron szembe fordult velem a padon. Gitárját figyelte, ahogyan pengette a húrokat ujjaival, nagyon koncentrált, nekem pedig egy hirtelen ötlet szaladt át az agyamon. Kinyitottam fekete táskámat, abból kivettem a kisebbik rajzfüzetemet és egy ceruzámat, majd a combjaimra tettem azokat, hogy vissza tudjam zárni a táskám cipzárját. Mivel nem voltak kint sokan, ezért senki nem tud megzavarni a rajzolásomban. Lenéztem a papíromra, majd újra fel a fiúra, s elkezdtem rajzolgatni vonalakat, mik később megformálták az alakját. Szerettem embereket rajzolni, adott egy fajta kihívást, mivel ezt az egyik legnehezebb rajzolni, de a végeredmény mindig megéri. Lábaimat felhúztam a padra, a füzetemet jobb oldali combomnak támasztottam, s az felett tekintettem át a fiúra, ki elmozdult előző pozíciójából. Belül kezdtem el harapdálni számat, míg vártam, hogy ismételten el kezdjen játszani a gitárján. Az egyik ok, amiért elkezdtem rajzolni az volt, hogy még mindig nem voltam készen a festményekkel, amiknek a kiállítása egyre közelebb került. Most pedig, ha lerajzolom talán később vászonra is átmásolhatom persze, ha Jayden beleegyezik ebbe. Tudtam, hogy ha készen lesz a rajzom, beszélnem kell majd vele és előre tartottam az egésztől. Talán én gondolom túl a helyzetet és igazából nem haragszik rám, annyira, mint én azt hiszem, még is akkor, miért nem keres meg?

A nyakamban lévő vékonyka sálat megigazítottam gyorsan, majd folytattam rajzolásomat. Annak nagyon örültem, hogy ilyen idő volt kint, mivel senki nem nézett furán rám, hogy sál van a nyakam köré tekerve még órán is. Pénteken, miután elment Asher ki sem tettem a lábamat a szobából, egész hétvégén ott voltam, szerencsémre senki nem is kérdezett honlétemről a mai napon. Violet és Cora valamiért nagyon furcsán viselkedtek velem egész nap, ha összefutottunk. Szinte mondhatni, már le akartak engem rázni magukról. Violetre ez nem jellemző, hiszen mindig ő állt jobban mellettem, de most valami nincsen rendben. Tartottam attól, hogy történt valami pénteken, amiről nem tudok vagy esetleg Asher mondott olyat nekik, amit nem kellett volna. Fejemet gyorsan megingattam, majd felvezettem tekintetem Jaydenre, aki engem figyelt szemeivel. Nem tudtam mit kéne csinálnom, ezért felemeltem kezemet –amiben a ceruzám volt –és integetni kezdtem neki bizonytalanul. Egészen meglepett, amikor ő viszonozta tettemet, azzal, hogy visszaintett felém. Összecsukta az asztalon lévő füzetét, kezébe vette, aztán elindult az én irányomba. Ahogyan sétált, a fekete sportcipőjét figyelte, néha nézett csak fel, hogy lássa, mennyit kell még jönnie. Összezártam a rajztömbömet, aztán letettem a táskám tetejére.

-Szia. –köszönt csöndesen nekem, mikor elém ért.

-Szia, Jayden. –a padra mutatott ujjával, ezzel megkérdezve, hogy leülhet-e mellém. Elvettem onnan a dolgaimat, másik oldalamra helyeztem őket, helyet adva neki, hogy leüljön. Gitárját maga mögé támasztotta, füzetét pedig kettőnk lába közé helyezte. Egyik kezével felnyúlt a kapucnijához, amit kicsit hátrébb tolt a fején.

-Láthatom, amit rajzoltál? –kérdezte végig a szemeimbe nézve. Vettem egy nagyobb levegőt, aztán a füzetem után nyúltam. Lapozgatni kezdtem benne a vastag fehér lapokat, rajz után rajz következett, s végre megtaláltam a róla készített kis vázlatomat.