Zombie Apocalypse (hungarian)

6.-Az első éjszaka

Sziasztok!Sajnálom hogy ennyit késtem a résszel,de nem volt ihletem hozzá.Most viszont ismét itt vagyok és remélem tetszeni fog!:)

-Helló!-ültem le mellé.

Helló?Most komolyan?Ennél jobbat nem találhattam ki?
-Helló!-köszönt vissza.-Kérsz?-nyújtott felém egy doboz kekszet.
-Köszi.-vettem el egyet.
Csendben majszoltam,miközben az eget bámultam.A csillagok már előbujtak.Ez egy tök romantikus helyzet lett volna,ha Dylan és én randiznánk.De persze,ez már sosem fog bekövetkezni.
-Túléltünk egy napot.-jelentettem ki.-Ezért jár egy elismerés.
-És tényleg.Elég simán ment,sose gondoltam volna.-mosolyodott el.
-Én azt nem gondoltam volna,hogy Zombiapokalipszis lesz.De komolyan...egyik nap még nagyba néztem otthon a Harry Pottert és másnap meg felébredek veletek egy padláson.Őrület.
-Az.-helyeselte Dylan.
Aztán egy ideig néma csendben ültünk.Legalábbis addig,ameddig elfogyott a keksz.Dylan kotorászni kezdett a hátizsákjában és elővett egy távcsövet.
-Kipróbálhatom?-kérdeztem.
Dylan bólintott,majd átadta nekem a távcsövet.
Nem a tájat kezdtem el bámulni vele,hanem a csillagokat.Mindigis érdekelt az univerzum.Az a sok bolygó és az a sötét végtelenség...Az egész tisztára rejtélyes és Alice Black köztudottan híres arról,hogy szereti a rejtélyeket.Sőt!Már ő maga is egy rejtély.

-Szépek.-mondta Dylan mosolyogva.

-Igen.-bólintottam,majd visszaadtam neki a távcsövet.

Elkezdett vele a távolba nézni.Nem mintha a koromsötétben bármit is láttunk volna.

-Alice.Ott mozog valami!-mutatott egy pontra,majd átadta a távcsövet.

Belenéztem.Semmit sem láttam,csak egy kis mozgást épp arra amerre Dylan mutatott.

-Megnézem.-állt fel.

-Ne!-kiáltottam.-Kérlek,ne menj ki oda az éjszaka közepén.Bármi elkaphat.

-De mi van ha az egy egész zombicsapat?Vagy netán egy túlélő?Innen semmit sem látunk,muszáj megnéznem közelebbről.

-Akkor veled megyek.-jelentettem ki.

Bólintott.

Lent már mindenki javában aludt,mi meg csendesen kilopóztunk a pajtából.Lassan elsétáltunk a célpont felé és ahogy közeledtünk,már hangok is társultak hozzá.Dylan felkapcsolta az elemlámpát.A magas fűben semmit sem lehetett látni.Aztán megint felcsendült az a hang,én pedig gondolkodás nélkül futni kezdtem feléje.

-Alice!-kiabálta suttogva Dylan.-Gyere már vissza!

Nevetve tértem vissza Dylanhez,kezemben a világ legaranyosabb farkaskutyusával.

-Nahát.-vigyorodott el Dylan.-Aranyos.Szia.-simogatta meg.

-Ugye nem hagyjuk itt magára?-kérdeztem.

-Dehogy hagyjuk!Ő a miénk.Csak adjunk neki egy nevet.

-Mi lenne,ha bent a pajtában adnánk neki nevet?-kérdeztem.

-Ezt durván félrelehet érteni!-nevette el magát.

-Hülye vagy!-nevettem el magam.-Nem úgy értettem.

-Tudom.Na gyere!

Ez vicces volt.Nevettem egyet Dylan-el.Ez már jót jelent.Lesz mit meséljek Emilynek.

Visszamentünk a pajtába.

-Dylan lesz!-mondta Dylan.

-Nem nevezheted el magadról!-tiltakoztam.-Amúgy is lány!

-Ja.-nevette el magát.-Akkor Alice!

-Kutyás nevem van?Szó sem lehet róla!

-Zombie?

Sóhajtottam egyet,majd megráztam a fejem.

-Nem.Valmi olyan kell...amit megjegyez az ember.No meg különleges,nem Rex vagy Pedigree vagy Leo...

-Ubul!

-Ennyivel Garfield is lehetne...

-Vagy Hétfő!-nevette el magát Dylan.Ilyen amikor komolytalan.Hétfő...micsoda...

-Megvan!-csillantak fel a szemeim.-Midnight lesz!

-Midnight?Mert éjjel találtuk?Hmm.Nem is rossz.Sőt.Kifejezetten tetszik!Maradjon ez a neve.-vigyorodott el.

Előveszem a táskámból a Damon Salvatore-s bögrémet(most csak ez van nálam),majd vizet töltök bele,hogy a kutya ihasson.

-Ha felnő...talán tökéletes zombi-gyilkológép lesz!-gondolkodott el Dylan.

-Reméljük a legjobbakat.-mosolyodtam el.

Dylan hosszasan fürkészni kezdett engem,de képtelen voltam tartani a szemkontaktust.Teljesen elvörösödtem,de szerencsém volt a sötéttel.

-Alice te ugye...a tizedik osztályba jársz?Vagyis...jártál?

-Igen.-bólintottam.Fú...honnan tudja?A suliban olyan jelentéktelen,szürke kisegér vagyok...

-Az unokatesóm is oda jár.Zack.

Na ja.Innen tudja.Zack,igen.Kiköpött Dylan kinézetre.Viszont a személyisége teljesen más.

Bólintok.Tudom,hogy unokatestvérek.

-Vajon mi lehet vele?Meg anyáékkal?

-Szerintem...jól vannak.Legalább is...remélem.Amúgy Dylan...a The Walking Dead kapcsán...ki volt a kedvenced?

-Ez milyen kérdés?-mosolyodott el.-Persze hogy Daryl.No meg Michonne.

-Őt én is nagyon bírom,de nekem is Daryl a kedvencem.Már a kezdetekől.

-Engem az elején idegesített,de utána normális lett és hát: ő a legmenőbb,egyértelműen.

Elnevettem magam.Ebben egyetértünk.

-Amúgy...az a lány...Grace.Az unokatestvéred,nem?

-Igen.

-És neki is van egy kutyája,nem?Meglesznek Midnight-al?

-Remélem.Az elején biztos összekapnak majd,de hát ez van.

Bólintott.

-Hány óra?-kérdeztem.

-Fél kettő.-nézett az órájára Dylan.

Fél kettő.Reggelig még rengeteg időnk van.

*

Reggel az első ember aki felébredt az Ed volt.Egyből feljött csekkolni minket és amikor meglátta Midnightot egyből "tutujgatni" kezdte és természetesen nem volt ellenére,hogy megtartsuk.A többiek is ugyanúgy reagáltak,ahogy Ed,különösen Emily,aki imádja az állatokat.Grace kutyájával,Daisyvel sem volt gond.Ő és Midnight egész hamar összebarátkoztak,aminek örültem.

Ásítottam egyet.

-Történt valami az éjjel a kutyán kívül?-érdeklődőtt Tyler.

-Igen.Megtámadott minket egy egész horda zombi és körülvették az egész pajtát.Nekem és Alicenek kikellett másznunk a tetőre hogy végezzünk velük!-ironizált Dylan.-Amúgy nem,semmi.

-Értem.-biccentett Tyler.-Az jó.

Ezután összeszedtük a cuccokat,majd sorshúzással eldöntöttük,hogy a következő őr éjjel Ed és Emily lesz.

Beültünk a kocsiba.Ezuttal én ültem középen,Tyler és Dylan között.Dylan az ablaknak dőlve pihentette a fejét.

-Hé Alice...-szólított meg,mire rá néztem.-Nyugodtan aludj nekidőlve a vállamnak.-mosolyodott el.

Az arcom rákvörösre váltott,de hezitálás nélkül elfogadtam az ajánlatát és nem is telt sok időbe elaludnom.

A következő megálló Las Vegas,a cél pedig talán Boston vagy Washington DC,ahonnan talán hajót szerezhetünk Londonig.Csak remélni tudom,hogy mindannyian eljutunk odáig.