Zombie Apocalypse (hungarian)

56.-A régmúlt eseményei

Codyval, Adamel és Dylanel a fakuckóban ültünk és narancsot zabáltunk.

Velünk volt Midnight is, aki boldogan befészkelte magát Cody karjaiba és elaludt.

A kis házikó egészen otthonos volt: egy fából és kötélből készült létrán lehetett felmászni rá és a padlótól a plafonig körülbelül 2 méter lehetett, mert Dylan a 188 centiméterével már szinte súrolta azt.
A berendezés egy matracból, egy hálózsákból, egy könyvespolcból - amin James Dashner Útvesztő-trilógiája díszelgett -, egy éjjeliszekrényből, egy szőnyegből és néhány szakadt - Megan Fox, Metallica és a The Walking Dead-ből Rick - poszterből állt. Nem volt benne sok minden, de egy Zombiapokalipszisben az ember nem élhet luxuskörülmények között.

- Mikor történt? - kérdezte Cody vigyorogva, amikor megtudta, hogy én és Dylan együtt járunk.

- Nem olyan régen. - feleltem. - Néhány napja.

- Hát gratulálok gyerekek! - csapta össze a tenyerét izgalmában. - Erre pezsgőt bontanék most, csak sajnos nem engedhetjük meg magunknak. - vont vállat. - Azért elmondanátok, ki a többi gyerek akivel érkeztetek?

- Persze. - vette át a szót Adam. - A félkaru csávó, aki nem mellesleg nem rég veszítette el a kezét, Richard. Ő lesz Grace jövendőbeli pasija.

- Ah, Grace! - mosolyodott el Cody. - Emlékszem mennyire lelkesedett az orvoslásért. Jól gondolom ha azt mondom, hogy ő mentette meg a srác karját?

- Pontosan. - helyeselte Dylan.

- Hűha. Lenyűgöző a csaj. - jegyezte meg. - Na de a többiek? A szőke bombanő?

Adam elfintorodott.

- Amanda. - jelentette ki. - Az ő mostohatestvére Greg, az az ázsiai srác.

Cody bólintott.

- A kiscsávó, aki vele lóg az Kelvin. Néma.

- Néma? - kérdezte Cody meglepetten. - Hogy tudtok értekezni vele?

- Papírra leírja nekünk amit mondani szeretne. - jegyeztem meg. - Különben meg bármennyire meglepő, süketnek nem süket.

Cody elnevette magát.

- Ezer bocsánat, főnökasszony! - emelte fel a kezeit. - Elfelejtettem, mennyire harcias tudsz lenni ha a barátaidról van szó, Alice.

Elmosolyodtam, mert eszembe jutott amikor Cody ki akart juttatni engem és Edet a táborból, de kijelentettem, hogy egy tapodtat sem mozdulok a barátaim nélkül. Talán tényleg az vagyok.

- A csendes, sötétbörű srác neve Matt. Azért ennyire zárkózott, mert nemrégiben elveszítette a szerelmét. Darcynak hívták a lányt. Nagyon kedves volt. Egy zombihorda támadott ránk és ott veszítette életét. - meséltem.

- Sajnálom. - suttogta.

Bólintottam.

- A másik srác pedig Dean. Ő Greg legjobb barátja.

- Ahha. Lassan kezd összeállni a kép. - húzta össze gondolkodóan a szemöldökét Cody. - De gyerekek, nélkülük csak heten vagytok. Ki hiányzik... ki hiányzik... Ja megvan! Az a szép lány, hogy is hívták? B...

- Betty. - motyogtam.

- Igen, Betty! - kiáltott fel. - Ő hol van? Csak nem halt meg.

Adam és Dylan rám néztek.

- Nem. - jelentette ki Dylan. - Csak...

- Csak úgy döntött, külön úton folytatja. - fejezte be a mondatot végül Adam.