Zombie Apocalypse (hungarian)

14.-Haditerv?

Sokáig autóztunk, körülbelül 40 kilométert tehettünk meg. Ed vállára döntöttem a fejemet, hogy hitelesebben alakítsuk a "hű, de szerelmesek vagyunk" sztorit, mivel Anne le nem vette volna a szemét róla.

Idegesített, hogy Ed belekevert a hülye sztorijába, de mivel ezer éve barátok vagyunk, természetes hogy segítek neki.

Nem engedhettem, hogy megcsókoljon, még ha csak megjátszásból is. Emily miatt nem tehetem. Örökké bűntudatom lenne.
Már azóta tetszik neki Edward, amióta először találkozott vele. Emlékszem, még én ismertettem össze őket.
Egy novemberi esős nap volt és én meg Ed bemenekültünk a kávézóba, ahol Emily anyukája dolgozott. A sulink egymástól nem messze volt és mindig együtt mentünk haza, de aznap egyikünk sem vitt ernyőt, ezért határoztunk a "menekülés" mellett. Természetesen Emily is ott volt és ő meg Ed rögtön egy hullámhosszra kerültek. Azóta is csak azt hallgatom, hogy Ed mennyire "tökéletes" pasi...
Azóta persze Emily rajongása átalakult szerelemmé és bár nem beszéltünk róla, de szerintem Ed is hasonlóan érez iránta. Meg is fogom kérdezni amint lesz rá adandó alkalmam.

A kocsi hirtelen lefékezett, én pedig felvettem a fejem Ed válláról, hogy meglássam hol is vagyunk.
Egy sziklás erdőszakaszon álltunk meg, egy kisebb lakótelepen.

Kiszálltam a kocsiból, majd kinyújtoztattam elgémberedett végtagjaimat.

-Oké, oké.-mondta Cody. -Két csapatra oszlunk. David, Mark, Anne és Rose, ti együtt. Én majd az újoncokkal megyek.-fogta meg az enyém és Ed vállát.

Anne láthatóan nem nézte Jó szemmel, hogy Ed nem vele megy, de végül csak elfordult és követte a csapattársait.

Cody egy-egy hátizsákot nyomott a hátunkra, majd elindultunk. Alig tettünk meg néhány lépést, egy épület mögé húzott be minket.

-Mit művelsz?-kérdezte Ed.

-Sajnálom...-suttogta, miközben a szemembe nézett.

Ed és én összenéztünk.

-Mégis mit?-kérdeztem értetlenül.

-Én...nem akartalak ebbe belerángatni titeket, nem is sejtettem, hogy ez lesz...

-Cody...miről beszélsz?

Cody sóhajtott.

-Többé nem mehettek el a táborból.

-Hogy mi van?-kérdeztem.

-Én...mi...szóval a főnök nem engedi. Kell neki a munkaerő és ti tökéletesen megfeleltek. Az van... hogy...

Ednek elfogyott a türelme és a falnak nyomta Codyt.

-Bökd ki végre, hogy mi folyik itt!-kiabálta. -A fenébe is!

-Az emberek napról napra fogynak nálunk. Haldokolnak, kínozzák őket, néhányukat meg is ölik.

Elkerekedtek a szemeim. Tudtam, hogy valami nincs rendben itt. Annyira tudtam.

-Miért?-kérdezte Ed.

-A főnökünk... régen egy híres cégtulajdonos volt és természetesen nem akar most sem lemondani a jó életről. Van néhány talpnyalója akiket még mindig fizet, mert síkhülyék és azt hiszik, hogy a pénz még számít ebben a világban. Ezek a síkhülyék meg dolgoztatják az embereket és újabb meg újabbakat toboroznak. Én tök naív voltam amikor idekerültem. A szomszédom, Frank súlyosan meg volt sebesülve és itt kértünk menedéket. Másnap munkába raktak engem. Rengeteg verést kaptam, de megtanultam kezelni a síkhülyéket. Mostmár tisztelnek. A szomszédomat megszerették, ő lett a számontartó és teljesen megváltozott. Amikor idehoztalak benneteket én esküszöm azt hittem, elmehettek. De amikor a főnök elmondta Dylannek, hogy dolgoznotok kell, már tudtam, hogy nincs menekvés.