Zombie Apocalypse (hungarian)

59.-A 14-es osztag

Heyoo! Végül nem mentem sehová, szóval megírtam nektek még egy részt. 
Enjoy it! :D

- Khm... - köszörülte meg a torkát valaki mögöttem. Megfordultam és ugyanazzal a katonával találtam szemben magam, aki Karmához kísért el a minap. - Black közlegény? Mit keres az út közepén?

- Uram, elnézést, uram! - pattantam fel azonnal és tisztelegtem.

Elmosolyodott.

- Semmi gond, közlegény. Épp magát kerestem.

- Engem? - kérdeztem.

Bólintott.

- Híreim vannak. Nem tudom, mennyire fog örülni nekik.

Közben Tyler is felállt és aggodalmasan összenéztünk, majd a katonára.

- Hallgatom, uram! - biccentettem.

- Elengedtük Karma McKinney-t.

- Micsoda? - kérdeztem meglepetten. - Mégis miért?

- Ki az a Karma? - kérdezte Tyler értetlenül.

- A srác akit velünk együtt találtak a múltkor. A vörös szemű. - világosítottam fel.

- Nos... nem találtunk semmi olyat, amivel ártalmasnak titulálhattuk be ránk nézve, ráadásul mint kiderült, igen jó harci edzettsége és képességei vannak, így nagy hasznát fogjuk majd venni a felderítőcsapatban. - magyarázta a katona. - Egyébként legfőképp emiatt is kerestem fel önt. Cody Abrams közlegény szerint önnek van tapasztalata a fegyverekkel, ráadásul kiszabadult már egyszer az Iron Castle fogságából egy bizonyos Tyler Reed társaságában.

- Oh, az pont én voltam. Uram! - integetett Ty a háttérben.

- Nem fogok visszatérni az Iron Castle-hez. Semmiképp. - ráztam meg a fejemet.

- Nem is erre kérem. - mosolyodott el a katona. - A felderítőcsapat feladata az, hogy új emberek vagy esetleg táborok után kutasson. Ehhez a feladathoz pedig olyan képességű emberek kellenek, mint amilyenek az önök csapatában vannak. A 14-es osztagot most indítjuk el és szeretnénk mindenképp, ha az újoncok közül is csatlakoznának. Páran már meg is tették és mivel muszáj kivenniük a részüket a táborunk életében, arra gondoltam ez egy egész jó lehetőség. Élnének vele? Mindkettejükre célzom ezzel. - nézett Tylerre, akivel néhány másodperccel később összenéztem.

Szinte azonnal bólintottunk.

*

Ahogyan odakint álltunk a csoportvezetőnkre várva, volt elég időm megszemlélni a jövőbeli csapatomat: a sor elején egy számomra ismeretlen testvérpár állt, akik nem szóltak hozzánk. Mindketten fiúk voltak, de rettenetesen távolságtartóak. Mellettük egy sötétszőke lány álldogált, aki fesztelen csevegésbe fogott a mellette álló Emilyvel és közben tökéletes, 1000 wattos mosoly játszódott az ajkain. Emily mellett ott volt egy másik srác is, aki talán már túlságosan is közel állt a lányhoz, annyira, hogy Ed a tekintetével szinte felnyársalta volna. Talán végig ez lehetett a baja?
Ed mellett ott volt Karma, akivel úgy két szót ha váltottak amióta Ty-al megérkeztünk, de sehogy sem tudtam rájönni, Ed mit is gondol róla. Karma mellett voltam én és Tyler, illetve Dean, aki értetlen karmozdulatokkal próbálta jelezni nekem, hogy hamarosan valami irtó fontosat kell majd megbeszélnünk és fejével közben a mellette álló Gregre bökött diszkréten. Én csak bólintottam egyet, mire felemelte hüvelykújját és elmosolyodott.

Hamarosan viszont arcára fagyott a mosoly és megértettem miért.

Éreztem, hogy valaki közvetlenül előttem áll és engem fürkész. Amint felé fordítottam a fejemet, már megértettem, miért ijedt meg Dean annyira: az a sötét aura még neki is feltűnt.