Zombie Apocalypse (hungarian)

17.-Újra együtt

Sziasztok! Az új rész előtt be szeretném jelenteni, hogy egy új történetet kezdtem el írni warrior_to_warrior-al, Wicked címen. Vámpírok, boszorkányok, harc, természetfeletti dolgok...lesz itt minden. Ha valakit érdekelne, az kattintson az ő profiljára, az első rész már fent is van.:D Köszönjük és jó olvasást! :)

U.I.: Boldog Új Évet mindenkinek!:D

Egy szőke lány állt előttünk, teljesen összeborzolt hajjal.

-Öhm... helló!-köszöntöttem.

-Helló!-köszönt vissza.

-Öhm...izé...-segítségkérően Edre néztem, de ő semmit sem mondott. De kedves... - a nevem Alice, ők a csapatom...egyik része...

-... Alice?-szakította félbe a beszélgetést egy hang a házból.

A lány jobban kitárta az ajtót, így elém tárult Tyler, lepedőbe burkolt alakja, meztelen felsőtesttel.

-Tyler...-lábadtak könnybe a szemeim.

Beléptem a házba mindenféle engedély nélkül, majd átöleltem.

-Itt van Alice?-láttam meg a szomszédos szobában Adam kikukucskáló arcát.

-Adam!-rohantam be, majd átöleltem őt is, vigyorogva ölelt vissza. -Mi történt?-ültem le az ágy szélére, amin feküdt és mutattam a bekötözött lábára.

-Meglőttek. De semmi komoly.-jegyezte meg. -Hogy találtatok meg minket?

-Teljesen véletlen volt.-mondtam. 

A szőke lány közben a szobaajtóban állt.

-Ne haragudj, hogy csak úgy berontottam, én...

-...semmi gond. Tudom kik vagytok.-mosolyodott el. -A nevem Trina.-fogott velem kezet. -Maradjatok ameddig csak szeretnétek.

-Köszönjük.-bólintottam, majd ismét Adam fele fordultam. -Dylan?-tettem fel a kérdést. -Veletek van?

-Igen. Elment, mert titeket keres. Már a reggel óta.

-Értem.-suttogtam és egy hatalmas kő esett le a szívemről. 

Trina leültetett mindannyiunkat és teát kínált nekünk.

Én Ty mellé ültem, aki feltűnően szemezett Trinával és közben úgy vigyorgott mint a tejbetök.

-Tyler...-lengettem meg a kezemet az arca előtt. -Mi van veled?

-Hm? Semmi.-nézett rám szórakozottan.

-Történt valami közted és Trina között mióta nem láttunk?-kérdeztem.

-Ó...de még mennyi minden...-vigyorgott tovább.

És akkor értettem meg, hogy miért is van Tyler egy szál lepedőben.

-Te lefeküdtél vele?-kérdeztem elkerekedett szemekkel.

Elnevette magát.

-Gratulálok, Sherlock.

Erre szolidan vállba boxoltam.

-Bolond. Majdnem két napja nem láttunk, te meg közben nyugodtan lefekszel valakivel.

-Há' s most mit csináltam volna? Ő kezdte...-nevetett.

-Jól van Ty, jól van. Nem hiszem el hogy a Zombi Apokalipszis közepén van időd ilyesmire...