Zombie Apocalypse (hungarian)

8.-Sietség

Gyorsan bezártuk a bolt ajtajait és próbáltuk minden lehetséges eszközzel eltorlaszolni. Lehetetlenség lenne legyőznünk ezt a hatalmas zombicsapatot. A jóslásom bejött azzal kapcsolatban, hogy most jó sok zombival fogunk összefutni. De legalább mi nem egy tankban estünk csapdába, hanem egy boltban.
- Most mit csináljunk? -kérdezte Betty.
-Keressünk egy hátsó kijáratot, lennie kell egynek. -javasolta Dylan.
Mindannyian a raktár fele siettünk, hiszen oda szokott kerülni minden szállítmány és kell lennie ott egy ajtónak.
Igazunk volt. Ott volt az ajtó.
-Ugye tisztában vagytok azzal, hogy hatalmas zajt fogunk csapni, ha ezt kinyitjuk? -kérdezte Ty.
-Na jó, figyeljetek ide! Ott a polcon van néhány hátizsák! -mutatott mögénk Ed. -Pakoljátok meg minden szükséges dologgal, de tényleg csak olyannal, amire szükség van! -nézett szigorúan Adamre, aki csak védekezően feltartotta a kezeit. -Öt percetek van, mert az az ajtó nem bírja sokáig. Ha készen vagytok, itt találkozunk, kinyitjuk ezt az ajtót és rohanunk mint az állat a parkolóhoz. Megvagyok értve?
Mindenki egyöntetően bólintott, majd rohanunk "bevásárolni". A táskámban végül a következő dolgok kötöttek ki: egy zacskó narancs, három palack üdítő és egy ásványvíz, kenyér, sajt, egy csomag marshmallow, három csomag keksz, egy zacskó chips, egy elemlámpa, néhány műanyagpohár, egy írószer és egy füzet, néhány zokni és két póló, egy napszemüveg, egy könyv (nekem szükségem van rá, igen xD) és természetesen pár extra fontos női cucc.
-Pssszt. Alice. -szólongatott Adam.
-Mi az?
-Nézd! -húzott elő egy üveg whiskeyt a táskájából.
Megforgattam a szemeimet.

-Azt tervezed, hogy lerészegedsz?

-Ezt együtt isszuk meg! -nevetett.

Már épp vágtam volna vissza, amikor egy hatalmas hangzavar és csörömpölés keletkezett. A zombik kitörték az üveget.
Én és Adam azonnal rohanni kezdtünk a raktárba, ahol már szerencsére nyitva volt az ajtó, így rohanhattunk egyből a parkolóba. Sikeresen beültünk a kocsiba.
-Nem létezik, hogy ne te légy az utolsó, Adam! -rivallt rá idegesen Ed.
-Nem ő az utolsó, Grace nincs itt! -kiabálta Betty.
Grace! Ne! Ne! Ne! Csak Graceyt ne! A rohadt életbe, vigyáznom kellett volna rá!
Azonnal kipattantam a kocsiból, nem törődve Tyler kiabálásával és rohantam is vissza a boltba.
-Alice, várj! -szaladt utánam Dylan. -Tudom hol lehet Grace!
Bólintottam és követtem őt. Vissza mentünk a raktárba. Zombik egyelőre sehol, de ahogy benéztünk a boltba, hemzsegtek.
Sírhatnékom támadt. Mi a fenéért nem vigyáztam Gracere?
Le is gördült az első könnycseppem, amit gyorsan letöröltem.
-Alice. Nyugodj meg! Látod a harmadik sort itt balra? -kérdezte Dylan,mire bólintottam.-Grace ott van. Ha sikerül odáig zaj nélkül eljutnunk és vissza, akkor zökkenőmentesen vissza juthatunk a kocsiba.
Bólintottam. Dylan ment elől, én pedig közvetlenül mögötte, annyira csendben, mintha nindzsák lennénk. Szerencsére a zombik inkább a bolt előterében járkáltak, szóval egyelőre nem kellett aggódnunk.
Elértük a harmadik sort. Egy hatalmas kő esett le a szívemről, amikor megláttam ott guggolni Gracet.
-Psszt! Grace! -suttogtam, mire mosolyogva felénk nézett.
-Mi az Alice? -kérdezte.
Meglepődtem. Nem hallotta volna...
-A bolt. Hemzseg a zombiktól.
Erre leejtette a kezében tartott kutyakaját, az pedig nagy csörömpöléssel a földre zuhant.
Ijedten néztünk össze. A következő pillanatban egy zombi jelent meg Grace mögött.
-Fuss! -kiáltottuk egyszerre Dylanel.
Grace felkapta a hátizsákját, majd rohantunk kifelé. Persze felhívtunk magunkra a zombik figyelmét, és egy egész horda rohant így ránk.
Ty és Betty azonnal kinyitották a kocsi ajtajait, ahogy meglátták, hogy közeledünk, mi pedig szinte beugrottunk.
-Ti aztán tudjátok, hogyan kell bajt okozni! -jegyezte meg Ed, majd beindította a gázt és elhajtott.
Meg sem álltunk az autóval, csak a város szélén, egy benzinkútnál, hogy tankoljunk.
-Dylan... köszönöm. -mentem oda a fiúhoz.
-Mit? -hökkent meg.
- Ha nem figyeltél volna arra, hogy Grace hol van...akkor sose találtam volna meg és most nem élne.
-Dehogynem. Igazán semmiség. -mosolyodott el.
-Emberek,még 500 méter és van erre egy kicsi szálloda. Nem pihenünk le? -kérdezte Emily.
Mindenki bele egyezett.
Elkocsikáztunk a szállodáig, majd óvatosan bementünk körülkémlelni. Kipucoltuk a helyet a zombiktól, majd szobákra oszlottunk, fiú-lány párosításban.
Emily és Ed együtt, hiszen ma éjjel ők őrködnek, Betty mindenképp Tylerrel akart aludni, Dylan vállalta, hogy vigyáz Gracere, úgy én Adammel maradtam.
-Alice... -vigyorgott Adam. -... miénk az éjszaka.