Zombie Apocalypse (hungarian)

43.-A halál küszöbén

Nos, amint mondtam: szombat helyett most kapjátok a részt:) Remélem tetszik!:D

A léptek tovább közeledtek, így gyorsan beletöröltem a nadrágomba a tenyeremen lévő feliratot, több-kevesebb sikerrel.

Ijedten néztünk össze Kelvinnel.

A következő pillanatban viszont nem egy katona, hanem Tyler jelent meg a falnál.

-Hála az égnek!-mondta, majd szorosan átölelt. -Hála a jóságos égnek!-engedett el, hogy a szemeimbe nézhessen. -Nem voltál a fánál. Azt hittem megöltek.

Megráztam a fejemet.

-Nem.-jelentettem ki. -Engem nem.

Tyler értetlenül bámult rám, mire megmutattam neki a tenyeremet, melyre már rászáradt a vér.

-Mi történt?

Hatalmasat sóhajtottam, majd belekezdtem a mesélésbe, elmondva minden egyes részleteit Dylan édesapjának haláláról.

Tyler megrökönyödve nézett rám.

-Nagyon sajnálom.-suttogta.

Bólintottam.

-És mi van a pendrive-on?-kérdezte.

Megvontam a vállamat.

Aztán mindketten Kelvinre néztünk.

-Meggyőzted?-kérdezte Tyler.

-Meg.-feleltem.

-Köszönjük.-hálálkodott Tyler, majd kezet fogott Kelvinnel. -Nagyon köszönjük.

Kelvin csak elmosolyodott.

-Van már terv?

Megráztuk a fejünket.

-Mondtál valamit a meghibásodott kapukról, nem? Van itt más kijárat is, Kelvin?

A fiú heves bólintásba kezdett.

-Vannak őrök?

Kelvin felmutatta két úját.

-Van náluk fegyver?

Ismét bólintás.

-Fasza.-sóhajtott fel Tyler. -Erről ennyit.

Kelvin megrázta a vállamat és mutogatni kezdett a kezemben lévő filcre, mire átnyújtottam neki.

Gyorsan ráírt valamit a karjára és megmutatta:

Tudok szerezni fegyvert, de segítenetek kell

Én és Tyler bólintottunk.

*

Rohantunk.

Kifelé rohantunk a fegyvertárból, kezünkben egy-egy pisztoly társaságában.

Fogalmam sincs merre fogunk menni ha kijutottunk erről a helyről, csak egyet tudok biztosan: minden erőmmel azon leszek, hogy megtaláljuk a csapatot. Akkor is, ha már nem élnek.

Csak idő kérdése volt ameddig felfedezik, hogy szökni próbálunk. Nem voltunk elég figyelmesek és az egyik őr a fegyvertárból értesítette a többi katonát, még mielőtt leütöttük volna. Csak remélni tudtuk, hogy hamarabb ki tudunk szökni a kapun, mint ahogyan ők a nyomunkba erednek.

Én és Tyler, Kelvin mögött futottunk, hiszen ő ismerte igazán a legrövidebb utat a hátsó kapu felé.

De sajnos ez nem volt elég.