Zombie Apocalypse (hungarian)

54.-Csak fuss!

Alig várom már, hogy lássam majd a reakciótokat az ez után következő részre. Na de azt majd kedden. Addig olvassátok csak ezt! :D :P

- Dylan! - ugrottam a fiú karjaiba, akinek ijedt arca engem is megrémisztett. - Mi történt?

- Fegyveresek. Ránk támadtak az erdőben. A nyomunkban vannak. - mondta el egy szusszra. - Ti mit kerestek itt?

- Az a ház nem volt biztonságos. - suttogtam. - El kellet jönnünk. Majd elmesélem! - jelentettem ki.

Ekkor újabb erdördült fegyverek hangja rázta meg az erdőt.

- Csak fussunk! - fogta meg Dylan a kezemet. - Vigyázok rád!

Bólintottam.

Dylan szaladt elől, én mögötte. Sikerült lépést tartanom vele.

Ijedt volt és Dylant ritkán láttam ennyire ijedtnek. Valójában valami pánikszerű kezdett el engem is átjárni.

A szemem sarkából láttam néhány kóborlót és teljesen valószínünek tartottam, hogy követni kezdtek ők is minket, de most a menekülés volt a legfontosabb és nem volt időnk megállni elintézni őket.

- De nem tudjátok kik ezek? - kérdeztem futás közben.

- Az égvilágon fogalmam sincs kik lehetnek, de az biztos, hogy vannak fegyvereik és kurvára elkezdtek csak úgy ránk lőni a semmiből.

Csak nem az Iron Castle-esek azok? Ránk találtak itt? Vagy ezidáig is követtek bennünket, arra várva hogy lecsaphassanak ránk?

Újabb lövések hangzottak fel, Amanda fel is sikított valahonnan előlről.

A többiek sokkal előbb észbe kaptak hogy futni kellene, csak nekem nem volt eszem. De nem hagyhattam Dylant és a többieket csak így hátul.

Hamarosan Ed is visszafordult előlről hozzánk.

- Megvagytok mind, megsérült valaki? - kérdezte.

- Minden rendben eddig. - mondta Dylan. - Nem tudom meddig fogjuk bírni a rohanást, mert kicseszettül gyorsak. - jelentette ki. - Nem szeretnék senkit sem megijeszteni, de mintha azt hallottam volna, hogy valahol van egy tankjuk is.

Ha eddig nem voltam elég sápadt a félelemtől, na most egy csapásra az lettem.

Egy tankkal valósággal agyon zúzhatnak minket.

Már senkit sem láttam előttünk szaladni, ami átal arra következtettem, hogy mi lassultunk le vagy pedig valami komoly baj történhetett.

Igazam volt.

Még néhány pillanat és ismét észrevettük őket: Amanda a földön feküdt, a vállából ömlött a vér, arcát pedig könnyek áztatták el. Már értem, hogy miért sikított az előbb.

- Eltalálta egy golyó. - tájékoztatott Grace, aki megint életmentő akcióba lépett.

- Körbe vettek minket azok a rohadékok. - suttogta idegesen Adam. - Gyakorlatilag halottak vagyunk.

Összenéztem Dylan-el, de aztán ő is lesütötte a szemeit.

- Most ugye csak vicceltek? - kérdezte Emily fennhangon. - Ed...

A fiú is inkább a cipője orrára pillantott.

Szembe néztem Emilyvel, akinek tekintetéből ugyanazt vettem ki, amit jómagam is éreztem.

Értetlenséget.

Vége lenne? Valóban itt lenne vége?

Ezen a helyen és ennyi minden után?

Ennyi megpróbáltatás végett... így halunk meg?

A kóborlók, akiket nemrég említettem, valóban utolértek bennünket. Nyolcan voltak csak, de bitang gyorsak, így muszáj volt többünknek is akcióba lendülnie. Én csak egyet intéztem el, Matt hármat, Adam kettőt és Emily is kettőt.

Már annyira megszoktuk, annyira mindennapos volt, hogy kóborlókat ölünk, hogy el is felejtettem, hogy ez valójában gyilkosság. Színtiszta gyilkosság.

Ez a világ és ez az életmód, amelyre kényszerítve vagyunk gyakorlatilag gyilkosokat nevel belőlünk.

Nem lep meg, hogy a tankos emberek élőket is ki akarnak végezni.

Élőket...

Vajon ezek az emberek ugyanazok, akik majdnem rám találtak az erdőben? Ők is az Iron Castlehez tartoznak, vagy teljesen mások? Egy új csapat egy másik vezérrel? Egy katonai alakulat?

Bárkik is... én ma nem akarok itt meghalni általuk. Ezek után nem.

Amanda sírni kezdett és a mostohatestvére, Greg kezét szorongatta.

- Minden rendben lesz, Mandy! - simogatta a fiú a haját közben. - Ígérem, meggyógyulsz. Grace majd meggyógyit, nála nincs jobb. - próbálta nyugtatni.

Amanda heves bólintásba kezdett.

Ez után Dean-el váltottam egy rövid szemkontaktust, aminek hatására mellém lépett, aztán hirtelen, szorosan átölelt.

- Nem tudom miért állunk itt, nem tudom mi következik, nem tudom túléljük-e ezt is vagy itt a vége, de tudd, hogy olyan vagy nekem mint egy nővér és szeretlek Alice és örülök hogy megismerhettelek. Mindent kockáztattál miattam és a célom miatt és mindig olyan tanácsokkal láttál el, amikre szükségem volt. Köszönök mindent! - suttogta a fülembe.

Még jobban szorítottam az ölelésen.

Lehet, hogy ez úgy hangzott, mintha Dean feladta volna, de tudtam, hogy ez nem így van. Csupán olyan homályosan látja az egész helyzetet, mint jómagam.

- Én is szeretlek, Dean! -mondtam elfojtott hangon. - Jó ember vagy és egy remek barát és túl akarom ezt az egészet élni veled. Mert már annyi mindent túléltünk, hogy ilyen hülye módon nem lehet vége. Én ezt nem tudom elfogadni!

A fegyveresek körvonala már kirajzolódott, amikor Dean elengedett.

- Ugyanígy gondolom. - mondta, miközben mélyen a szemeimbe nézett.

Biccentettem.

Dean visszasétált Greghez és Amandához, mellém meg Ed és Dylan léptek. Dylan megfogta a kezemet és erősen megszorította.

Mostmár nincs visszaút. Szembe kell néznünk mindennel.

És vártunk.

Vártunk a halálra vagy a megváltásra, mert már kimerültünk és elég volt a menekülésből. Akár egy életre is.

A katonák fegyveriket feltartva egyre közelebb voltak hozzánk és a híres-neves tank is megjelent a jobb oldalunkon. Mindannyian arra kaptuk fel a fejünket.

Egyre inkább hittem azt, hogy hamarosan vége mindennek.

Egészen addig a pillanatig, ameddig a tank úgy 10 méter távolságban meg nem állt előttünk, aminek hatására a fegyveresek is megtorpantak.

Összenéztem Ed-el.

Néhány percig csak feszültség és csend uralkodott az egész erdőben és a szívem úgy kalimpált, akár a gőzgép.

Aztán felnyitódott a tank teteje és egy alak mászott ki belőle.

Kérdés:

Szeretnétek, ha indítanék egy versenyt a történettel kapcsolatosan? :D Ha megszavaztátok, elárulnám, miről lenne szó.:)

Amúgy most kihasználnám az alkalmat és reklámoznám itt két történetemet, a We found love in a hopeless place-et és a Let's Travel-t és nagyon szépen megkérnék mindenkit, hogy lessen kicsit beléjük és esetleg hagyjon valami nyomot/véleményt róla. Nagyon szépen köszönöm előre is! :3