Zombie Apocalypse (hungarian)

53.-A szörnyű igazság

Tetemek.

Felakasztott, véres tetemek lepték el a helyiséget. Legtöbbjük fiatal, 20-as éveiben járó férfi volt, de akadt ott két nő is: egy idősebb és egy harmincév körüli.

Amanda rosszul lett.

Leült a pince lépcsőjére és keserves sírásban tört ki.

Ami engem illet, csak próbáltam felfogni azt a sokkot, ami a szemeim elé tárult.

A tetemek egészen újak lehettek még, alig néhány naposak. Nem is nevezném őket tetemeknek, hisz mindannyian át voltak változva és hörögve, kapálozva bámultak minket.

A szám és orrom elé emeltem a kezemet, mert egy orrfacsaró bűz csapott meg és közelebb léptem hozzájuk.

- Alice, ne! Megharapnak! - kiáltotta Amanda.

- Ne izgulj, nem jutnak le a kötélről. - suttogtam.

A harmincév körüli nőt vettem célba először.

- Amanda... ő az? Ő Cindy Marshall? - kérdeztem.

Amanda felnézett és bólintott.

- A másik nő az anyukája, a többi meg a testvére. Ott a két iker, Kyle és Tom, 21 évesek... Istenem, arról álmodoztam, hogy egyikük a férjem lesz... meg az öccse, Andrew... ő 25 éves. Meg Harry, aki 19... - zokogott.

Bólintottam.

Ki tehette ezt velük?

Na várjunk csak...

Cindy Marshall és a családja.

Felakasztva.

A tetemek pedig alig néhány naposak.

A házon nem látszik, hogy bárki betört volna.

A gyilkosság nyomai feltisztítva...

És nincs az az Isten, hogy csoportos öngyilkosság történt itt, hisz a csaj előtt volt még az élet.

Akkor realizáltam a dolgot:

Kurva nagy szarban vagyunk.

- Amanda... - fordultam a lány felé - menj az emeletre és szedd össze a cuccaidat. El kell mennünk. Én értesítem a többieket.

Amanda kérdés nélkül bólintott, majd elszaladt.

Utolsó simításként fejbe lőttem őket. Nem sajnáltam a töltényt. Ne szenvedjenek tovább, nem ezt érdemlik.

Felrohantam én is Amanda után, aztán ki a többiekhez. Értesítettem Gracet és Richardot, akik rohantak is szólni a többieknek. Öt percen belül már mindenki fegyverrel a kezében húzta a csomagját a hátára. Midnightot úgy döntöttem, ezúttal nem kötöm pórázra.

Röviden elmeséltem a többieknek hogy mit láttunk. Richard egyetértett velem, hogy valószínüleg valaki megölte őket, hisz élelmet nem találtunk a házban, a hűtöt kifosztották és nem figyeltem meg, de valószínüleg a pincét is.

- Ha egyszer már jártak itt, visszatérnek. - jelentette ki. - De hihetetlen, hogy valaki van ennyire pihentagyú, hogy bezárja a házat kulccsal, miután embereket ölt... - borzongott meg.

- Biztos nem volt tömeges öngyilkosság? - kérdezte Adam.

- Dehogy! - kiáltott fel Amanda. - Cindy olyan vidám csaj volt, kizárt, hogy képes lett volna ilyesmire. - mondta könnyek között.

Adam egy ideig bámulta, majd megsimogatta a hátát.

- Jól vagy? - kérdezte.

- Nem egészen. - suttogta Amanda. - Számomra ez... felfoghatatlan.