Zombie Apocalypse (hungarian)

69.- A tűz hatalma

Időben kiértünk a házból. Mire Karma és Oli felébredtek, a házat övező kerítés már a tűz martalékává vált. Midnight folyamatosan ugatott, de most az egyszer nem Karma miatt, hanem a tűz miatt, és előttünk szaladt, keresve a menekülőutat. A füst mindenhol ott volt, köhögve verekedtük át magunkat a még ép pázsiton, ameddig végre sikerült olyan távolságba érnünk, ahol már nem voltunk életveszélyben. 

Megálltunk és csak néztük a házat.

Ha Midnight nem lett volna velünk... most halottak lennénk?

Leguggoltam és felvettem őt az ölembe.

Midnight rendesen megedződött velünk. Még szerencse, hogy az első őrködési napunkon Dylan kimerészkedett utána. Nélküle nem biztos, hogy most ennyien itt lennénk. Nem biztos, hogy túléljük.

Olira néztem.

- Jönni fognak. - utalt a kóborlókra. - De biztos vagyok benne, hogy a gyújtogatónk is a közelben van. Ki más okozhatta volna a tüzet?

- Szívesen megkérdezném tőle, miért akart kinyírni minket. Ezt természetesen aközben tenném, miközben fojtogatom. - jegyezte meg Karma.

Éreztem, hogy teljes testemben remegek. Törtek már az életemre és itt most nem a kóborlókra célzom. De így még soha. Senki nem akart élve felperzselni. Főleg olyan, aki azelőtt még sosem látott. Mi baja lehet a gyújtogatónknak?

- Akkor ne menjünk még vissza. Kutassuk tovább. - jelentettem ki.

- Egy hátizsákot sikerült megmentenünk, Alice! A minimum az, hogy visszamegyünk a táborba. Tudjuk, hogy itt van, jelentjük és...

- Komolyan, Oli? - kérdezte Karma. - Most, amikor ilyen közel állunk ahhoz, hogy elkapjuk a rohadékot? Alicenek igaza van. Keressük meg őt. Itt lesz a közelben. Az sem kizárt, hogy most is figyel minket. Hé GYÚJTOGATÓÓÓ, remélem tetszik amit tettél! - kiáltotta el magát.

- Karma, ne ordibálj! Megvesztél? - kérdezte idegesen Oli.

- Még nem. - vigyorgott félig vörös szemű társunk. - Kiszámíthatatlan, hogy mikor jön az elő. De remélem a kedves emberünk közelében! - nevette el magát.

- Basszus, ez egy pszichopata! - jegyezte meg Oli, nekem címezve.

- Dehogy! - nevettem el magam. - Csak lelkes, nem igaz, Karma?

- Az vagyok! Nem éreztem jól magam ennyire azóta hogy én és Betty... - elhalgatott. - Nos, Alice tudja! - kuncogott.

- Ki az a Betty? - kérdezte Oli értetlenül.

- Ez most lényegtelen! Húzzunk innen, mielőtt... 

- ... egy kóborló! - kiáltotta Karma, majd késével a lény felé szaladt és egy könnyed mozdulattal megforgatta a kését annak halántékában. - Imádom így kezdeni a reggeleket! - jelentette ki.

Oli megint rám nézett.

- P-S-Z-I-C-H-O-P-A-T-A! - betűzte.

- Nem az!

- Ugyan már... anyagot gyűjtött rólatok végig és élvezi, ha ölhet... egy pszichopata.

- Karma, nem vagy pszichopata, ugye? - fordultam a fiú felé.

- Nem! Nem öltem még élő embert! - felelte. - De megtenném.

- Ööö...

- Hagyjuk, oké? - nevettem el magam. - Nem ő gyújtotta ránk a házat, nem ő az igazi pszichopata!