Zombie Apocalypse (hungarian)

33.-Erősebb

Egy kis (nagy) késéssel, de itt a beígért rész. Jó olvasást!:)

Egy tömbházban voltunk Jefferson City központjában. Eldöntöttük, hogy a kóborlós történet miatt legalább a mai éjszakát mindenki kipihenten töltse. Amennyi víz még volt a zuhanyzókban -természetesen hideg- azt mind elhasználtuk, majd szobákra oszlottunk. Mivel Richard ragaszkodott Gracehez, így én megkaptam Amandát.

-Kopp-kopp!-jelent meg valaki a szobaajtóban, majd Adam lépett be a szobába. -Nincs itt Paris Hilton?

Elnevettem magam.

-Épp zuhanyozni próbál, már legalább harmadjára.

Adam elmosolyodott, majd leült mellém az ágyra.

-Hogy van a lábad?

-Megvan, köszöni szépen.

-Most komolyan kérdeztem.-néztem a szemeibe.

Vállat vont.

-Nem vészes.

-Terápia kellene hozzá.

-Persze, föl is hívok egy gyógytornászt!-nevetett fel, mire én is eleresztettem egy futó mosolyt.

Annyira szar ez így. Adam gyakorlatilag az egészségét kockáztatja itt és az állapota csak rosszabbodhat. Daisy meghalt. Mi lesz még?

-De túlélem.-bólogatott. -Ahogyan te is.

-Megígértük.-bólintottam.

-Megígértük.-bólogatott ő is.

Ekkor Amanda jött be a szobába, egy szál törölközőben.

-Ó, mindketten itt vagytok? Remek, beszélni szerettem volna veletek!-mosolyodott el.

Adamre "hirtelen" rátört a köhögés és teljesen elvörösödött, majd elfordult Amandától.

-Ne is zavartassátok magatokat! Beszélgessetek csak tovább, mintha itt sem lennék!-mondta Amanda.

Elnevettem magam.

Mintha itt sem lenne? Ez nagyon nem jön össze.

-Hé, Adam! Csak nem jön be neked?-cukkoltam, mire halálos tekintettel bámult rám.

-Meg vagy huzatva? Nem! De férfiból vagyok, normális, hogy zavarba jövök. Láttad azokat a lábakat?-kérdezte tőlem, mintha én valami szakértő lennék.

Végül csak megforgattam a szemeimet.

Amanda végül felöltözött, majd leült közénk az ágyra. Igen, gyakorlatilag beférkőzött, de ez most nem olyan lényeges.

-Ez most...eléggé kínos lesz.-kezdett bele.-És valószínüleg megint leszóltok. De...

-Bökd ki.-sürgette Adam.

-Tanítsatokmegharcolni.-hadarta el egy szusszra.

-Mi? Ebből semmit sem értettem!-jegyezte meg Adam. -Megismételnéd?

Gúnyosan pillantottam rá. Pontosan értette legelőször is.

-Tanítsatok meg harcolni.-fújta ki idegesen a levegőt Amanda. -Kérlek.

Adammel összenéztünk. Nem igazán tudtuk ahová tenni ezt az egészet.

-Ez honnan jött neked?-kérdezett Adam tovább.

-Tegnap...-remegett meg Amanda hangja-...tegnap kikészültem. Bepánikoltam, a Guccimnak annyi, meghalhattam volna, csupa vér lett a ruhám és azok a hangok...-beszélt össze-vissza, majd megrázta a fejét.-...de most nem ez a lényeg! Láttam...hogyan áldozza fel Grace kutyusa az életét miatta. Hogy mennyire bátran viselkedett. És a tudat, hogy én is meghalhattam volna aznap...kikészített. Én...nem akarok meghalni. Erősebbé akarok vállni.