Zombie Apocalypse (hungarian)

91.-Maximális mentőakció

- Segítség! Segítsenek, a lány elájult! - kiáltotta Dylan.

Hallottam, ahogyan két fegyveres őr rohan a cellához, így becsuktam a szememet. Dylan a hajamat simogatta, Oli kicsit hátrébb állt, közel az ajtóhoz. Nem volt nehéz eljátszanom azt, hogy rosszul vagyok, sőt, szerintem igen hitelesre sikeredett az egész. Az mondjuk meglepett, hogy az őrök tényleg reagáltak a dologra, de gondolom vagy Millford mondta, hogy figyeljenek rám, vagy pedig csak simán nem akarják, hogy valaki zombivá változzon az orruk előtt.

Hallottam, ahogyan a cellaajtó kinyílik és az egyik őr rákiált Olira, hogy álljon hátrébb. Valószínűleg fegyvert fogott rá. A másikuk felém sétált, hallottam ahogyan letette a fegyverét, majd éreztem ahogyan megfogta az arcomat és enyhén pofozgatni kezdete.

A következő pár pillanat túl gyorsan történt és mindezt Oli zseniális higgadtságának, precizitásának és hatalmas adag szerencséjének köszönhetjük. Az történt ugyanis, hogy kikapta a felé tartott fegyvert az őr kezéből, majd egy könnyed mozdulattal a lábába lőtt egyet, aztán leütötte a pasast. A másik, aki engem vizsgálgatott, ijedten nézett hátra, de mire nyúlt volna a fegyvere után, az én szemem már nyitva volt és ágyékon rúgtam, Dylan pedig akkorát boxolt a pasi arcába, hogy az szintén ki lett ütve. Gyorsan felpattantam, majd szembenéztem Olival.

- Menj! - kiáltottam. - Siess utána! Mi majd elintézzük a többit.

Oli bólintott, majd a fegyverrel a kezében kirohant a cellából. Visszafordultam Dylan felé.

- Valamelyiknél kell lennie kulcsnak - mondtam. Dylan elkezdett kutakodni az egyik férfi zsebeiben, én pedig a másikéban.

Richard hirtelen felnevetett.

- Nem láttam ennyire badass verekedést ki tudja mióta - jelentette ki. - Szuper trió vagytok! 

- Megtaláltam! - mutatta fel a kulcscsomót Dylan, majd átdobta azt nekem. - Szabadítsd ki a többieket, segítenem kell Olinak - állt talpra, majd a vállára kapta a fegyvert.

Már ki is ment a cellaajtón, amikor utána kiáltottam.

- Dylan!

Visszanézett rám.

- Vigyázz magadra... kérlek!

A fiú halványan elmosolyodott, majd bólintott.

- Nem lesz semmi baj! - aztán elrohant.

- Sok sikert, Dyl! - kiáltottak utána a többiek is.

Én is felpattantam a földről, majd szaladtam is kinyitni a többi cellát. Elsőként Richardot és Tate-et szabadítottam ki. Richard szinte a nyakamba ugrott és szorosan átölelt, Tate pedig elmormolt egy köszönöm-öt. Aztán gyorsan kiengedtem a többieket is.

- Van fogalma valakinek arról, hogy hogyan tovább? - kérdezte Betty. 

- Meg kell találnunk Adamékat - feleltem. - Richard... nem tudod hol lehetnek?

Richard bólintott.

- De igen. Bár rengeteg a cella erre, azt hiszem a következő folyosón lesznek. Mindannyian a lehető legnagyobb csendben indultunk el az ellenkező irányba, mint amerre Dylan és Oli. Dean vállalta, hogy majd ő bekukucskál az adott folyosóra. Csendben, feszülten figyeltük, ahogyan a fal mögött kinéz.

- Srácok... nincs itt senki - suttogta. - Legalábbis semmi őr, sem pedig katona - felelte. Odaléptem mellé és igaza volt: a folyosó mintha ki lett volna halva, egyedül csak a cellák voltak tele.

- Dean! Alice! - kiáltott fel örömében Tyler. - Srácok, meg vagyunk mentve!

Tyler a rácsot szorongatta, mellette Veronica állt. Egy másik cellában Yoonie, Yoonah és Adam vigyorogtak vissza.