Körbeültünk mindannyian, hogy egy picit megpihenjünk, hiszen mindenki fáradt volt ennyi sikertelen gyaloglás után. Az idő egészen hűvösre fordult, én magam reszkettem az erős szél miatt, miközben még mindig próbáltam feldolgozni Ed levelét, amely olyan vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, mint amit Emily is megfogalmazott előtte: fájt, de ugyanakkor örömmel is töltött el, mert pontosan olyan volt, mintha újra beszélgethettem volna vele egy picit.
- Mi a baj? - kérdezte Yoonie, aki a jobb oldalamon foglalt helyet. Észrevehette, hogy nagyon csendben ülök és csak nézek ki a fejemből. Felé fordultam.
- Mondd csak, te nem gondolkodtál el azon, hogy mi az ami irtóra hiányzik a múltadból? Mármint az Apokalipszis előtti múltadból - kerültem ki azt, hogy konkrétan kelljen válaszolnom a kérdésre, de végül is folyamatosan a múlt járt a fejemben és az, hogy mennyi baromságot csináltunk régen Eddel és a többiekkel.
- Nekem anya és apa hiányzik, meg Baek - szólalt meg hirtelen Yoonah, aki a nővére ölében ücsörgött. - Ő a kutyánk, nagyon hasonlított Midnightra. Meg a suli is hiányzik. Mindenki utálta, de én szerettem, mert ott minden nap találkoztam Rosieval és Jeremiahval. Rosie nagyon szépen rajzolt, Jeremiah pedig jó volt matekból, mindig segített nekem megoldani a házi feladataimat. Szerinted ők most biztonságban vannak, Yoonie? - nézett fel a nővérére, különleges, kék szemeivel, mire láttam, hogy néhány másodperc erejéig a lány arcán átvonul a szomorúság, de aztán gyorsan összekapta magát.
- Egészen biztosan - mosolyodott el, majd egy puszit nyomott a húga fejére és szorosan átölelte őt. - Nekem is hiányoznak anyáék meg Baek - mondta. - A Baek fiútestvért jelent koreaiul, Yoonah ötlete volt, hogy ezt a nevet adjuk neki, mert számunkra pont olyan volt, mint egy kisöccs.
- Mi történt vele? - kérdeztem.
Yoonie vállat vont.
- Nem tudom. Utoljára az Apokalipszis elsőnek vélt napján láttuk, vadul csaholt valamit, amit odakint meglátott, aztán apa kiengedte és elszaladt. Nem tudjuk, hogy mi történhetett vele.
Ekkor a kicsi Yoonah felnevetett.
- Baek nagyon bátor, biztosan jól megtámadott pár zombit meg rossz embert. Nagyon éles fogakkal rendelkezik, úgyhogy jól megharapta őket! - magyarázta, mire én is nevetni kezdtem.
Tetszett Yoonah gondolkodása, szerettem, hogy a zsenge korához képest ennyire okos és talpraesett kislány volt, aki nem riadt vissza semmitől. Természetesen ezt a nővérétől örökölte, nem ismerek Yoonienál erősebb személyt. Na jó, talán csak Karmát.
- Ami még nagyon hiányzik, az az otthoni fegyvertárunk - tette hozzá Yoonie. - Na ne ijedjetek meg, apa katona és rengeteg időt töltöttünk otthon a fegyvereit tanulmányozva - magyarázta. - Órákig tudott beszélni a fegyvertípusokról, töltényekről, az általuk okozott sebekről meg ilyenekről. Az volt az álmom, hogy egyszer én is csatlakozzak a sereghez. Hát, végülis többé-kevésbé össze is jött, nem? - kérdezte nevetve.
- Bizony! - mosolyodtam el. - És most már a sereg élén is vagy, mennyire menő már ez? Bármilyen furcsán is hangzik, de ez végülis egy előnye az Apokalipszisnek.
Yoonie egyetértően bólintott.
- Neked mi hiányzik, Alice? - nézett rám ekkor Yoonah érdeklődve, mire hosszasan elgondolkodtam. Nehéz lett volna csupán egyetlen egy dolgot kiemelni a múltból, ami nagyon hiányzott. Bárhogyan is nézem, mindenem megvolt, mégsem voltam sosem elégedett. Most pedig a nagyját elveszítettem, de lagalább végre megtanultam értékelni a dolgokat és a mában élni.
- Talán ami a legjobban hiányzik a családomon kívül, az a szobám, meg a random viccelődéseink Tylerrel - néztem a fiúra, mire meglepetésemre ő is engem nézett. Sőt, mindenki minket nézett, egész idő alatt hallgatták, hogy mit beszélünk. Kicsit ijesztő volt, de egyben vicces is.
आप पढ़ रहे हैं
Zombie Apocalypse (hungarian)
एक्शनAlice Black egy padláson ébred, barátai társaságában. Nem tudja, hogyan került oda és a többiek mit keresnek ott. De minden kiderül abban a pillanatban amikor kinéz az ablakon... és egy Zombi Apokalipszis kellős közepén találja magát. FI...
