Alice Black egy padláson ébred, barátai társaságában.
Nem tudja, hogyan került oda és a többiek mit keresnek ott.
De minden kiderül abban a pillanatban amikor kinéz az ablakon... és egy Zombi Apokalipszis kellős közepén találja magát.
FI...
Gyerekek! Összejött a 100K megtekintés *-----* Alig merem elhinni! :o3 Nagyon szépen köszönöm mindenkinek! Ez most nagyon jól jött, mivel holnap nekem is elkezdődik a suli. :( Jó olvasást! :D
Betty állt ott. Teljes életnagyságban.
Elkerekedtek a szemeim, amint megláttam és ő is hasonlóképp cselekedett.
- Alice? - suttogta.
Feltápászkodtam a földről.
- Betty. - nyeltem egy hatalmasat.
Betty megkönnyebbülve felsóhajtott, majd elmosolyodott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Betty! - kiáltottam el magam, majd kirohantam a táborból, a nyakába ugrottam és átöleltem. Egy kissé habozott, ám végül Betty is visszaölelt jó szorosan, s perceken keresztül el sem engedtük egymást. - Hogy kerülsz ide, jól vagy, hol voltál? - bombáztam meg a kérdéseimmel.
Betty csak kínosan elnevette magát.
- Nem tudom. Nem tudom mit mondjak. Engem ez most... sokként ért. Hogy itt láthatlak!
- Mindannyian itt vagyunk! Emily, Ed, Tyler, Grace, Amanda... vagyis majdnem mindannyian.
- Amanda halott? - kerekedtek el a szemei.
- Nem ő. Hanem Darcy. - suttogtam.
Betty lebiggyesztette az ajkait.
- Sajnálom. Mikor... történt ez?
- Közvetlenül a távozásod után. De... gyere be! Majd mindent megbeszélünk!
- Oda? - kérdezte Betty.
- Camp of the Reckless. Teljesen biztonságos és jó környezet. Megbeszélem a hadnaggyal hogy maradhass. Persze... ha szeretnél velünk maradni.
- Hogy szeretnék-e? Még szép! Volt egy érdekes időszakom amióta nem vagyok veletek, történt valami és... azóta titeket kutatlak! El sem hiszem, hogy megvagytok.
- Én is alig merem elhinni, hogy itt vagy! Gyere! - karoltam át a vállát. Betty látványa egyszerűen bearanyozta az egész napomat.
Ahogy közelebb értünk, Betty megtorpant. Nem is csodálom miért.
Meglátta Karmát.
Egy ideig bámulták egymást, szinte izzott a levegő, aztán Karma megköszörülte a torkát.
- Szia. - köszönt Bettynek.
- Szia, Karma. - köszönt vissza Betty, aprót biccentve. Oli láthatóan semmit sem értett a helyzetből, de én mindent.
- Öhm.... Betty, ő itt Oliver Way! - mutattam be neki a fiút, elterelve a figyelmét.
