Zombie Apocalypse (hungarian)

62.-Balszerencsés éjszaka

A kislány feltartott kézzel igyekezett felénk, védekezésképpen. Egészen okos és jártas lehet már ilyen dolgokban, ha tudja, hogy így kell közeledni ismeretlen emberekhez. 

Amint közelebb ért hozzánk, kirajzólódott előttünk teljes alakja. Olyan 9-10 éves forma volt, ázsiai és látszott rajta, hogy eléggé megvan szeppenve, néhány könnycsepp is ott bujkált a szemében. Mindannyiunkon végighordozta a tekintetét és ő is szólalt meg elsőként.

- Ti nem vagytok csúnya, rossz emberek, ugye? - kérdezte.

Oliver intett, hogy eresszük le a fegyvereinket.

- Alice... - szólított Karma. - Ez a te hatásköröd.

Rá néztem.

Miből gondolja, hogy én értek hozzá?

- Engedélyt adok, Black közlegény. - bólintott Oliver. - Sőt, parancsolom, hogy intézze el az ügyet!

Felsóhajtottam.

Átadtam a vállamon lógó M16-ost Ednek, majd odasétáltam a kislányhoz és leggugoltam elé.

- Semmi gond, nem bántunk. - mosolyodtam el a kedvesen, majd leengedtem a kezeit. - Mi a neved?

- Lee Yoonah vagyok. - felelte.

- Szia Yoonah, az én nevem Alice Black. Mit keresel idekint egyedül, ennyire későn? Veszélyes.

- Nem vagyok egyedül. - suttogta.

- Kivel vagy?

Ekkor eltörött nála a mécses és keserves sírásba kezdett.

- Jajj, Black! Nem azt kértem, hogy ríkasd meg! - zsörtölődött Oliver.

- Way parancsnok, megkérnélek, hogy fogd be! - néztem rá szúros szemekkel és nem érdekel, hogy így beszéltem vele. - Hé, Yoonah, ne sírj! Mi a baj?

- A nővérem... - szipogta. - Megsérült. Segítséget kerestem. Kérlek, segítsetek neki! Félek, hogy meghal!

Erre a többiekre néztem.

- Hogy sérült meg? - kérdezte Emily.

- Menekültünk. Egy gonosz, részeg bácsi elől, akinek megharapta a feleségét egy zombi. Azt mondta a mi hibánk és megtámadott minket, de aztán a zombik őt is megharapták. Sikerült elmenekülnünk, de a bácsi az utolsó erejével még lőtt egyet a pisztollyal és vállon találta Yoonie-t. Egy ideig szaladtunk, de aztán legyengűlt mert nem bírta tovább. Segítsetek neki!

- Jobb ha sietünk! - jelentette ki Karma. - Elvérezhet.

Oliver bólintott.

- Tudod merre van a nővéred? - kérdezte Yoonah-tól.

A kislány bólintott.

- Oda tudsz vezetni minket?

Yoonah már el is indult amint Oli kimondta ezeket a szavakat. Egyik felén megragadta az én kezemet, a másikon az Emilyét és így meneteltünk.

Emily rám nézett.

- Alice... majd beszélnünk kell valamiről! - szögezte le, én pedig bólintottam. Tudtam, hogy Edről lesz szó, hiszen most is szinte izzik a feszültség közöttük. Meg szeretném érteni, hogy mi a fészkes fene történik. - Hány éves vagy, Yoonah? - intézte a kislányhoz a szavait ezután.

- Tíz. - felelte.

Tíz. Egyből a hugom jutott róla eszembe, aki bár egy évvel fiatalabb Yoonah-nál, mégis épp annyira gyerek még, mint ő.