Alice Black egy padláson ébred, barátai társaságában.
Nem tudja, hogyan került oda és a többiek mit keresnek ott.
De minden kiderül abban a pillanatban amikor kinéz az ablakon... és egy Zombi Apokalipszis kellős közepén találja magát.
FI...
A reggeli kelés szőrnyű volt, de annál rosszabb már csak Midnight pórázra kötése. Negyed órát vesződtem vele mire sikerült elkapnom és rá akasztanom. Általában szabadon hagyjuk, nincs hozzászokva a pórázhoz, de most biztonsági óvintézkedések miatt muszáj rajta lennie.
A reggeli fenomenális hangulatomat még csak Oli unott arca tudta tetézni, akinek fogai között már megint ott lapult az az egy szál cigaretta, amit természetesen abban a pillanatban kellett meggyújtania, amikor én megérkeztem.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
- Szia! - köszöntem neki, de ő csak biccentett. Köszönés helyett inkább leguggolt Midnighthoz és megsimogatta a fejét.
- Szia kutyus! - köszöntötte. - De aranyos!
- Tudom. - bólintottam. - Korog a hasam, nincs egy kis kajád? - kérdeztem.
- Tartalékolni kell, szóval majd odakint megreggelizünk, de addig kapsz egy mentolos cukrot, tessék! - dobta a markomba, mintha valami ötéves kislány lennék. - Induljunk!
Intett az őrszemnek, hogy nyissa ki a kapukat, az pedig engedelmesen végre is hajtotta azt.
A távolban már messziről észre lehetett venni a hajnal első sugarait és néhány bűzölgő kóborlót. Midnight feltűnően nyugodtan ült, nem kezdett el ugatni, ezzel megelőzve, hogy még több kóborló gyűljön körénk. Oli kérdés nélkül elintézte a őket és máris mehettünk tovább.
- Merre keressük először? - kérdeztem.
- Nyugat felé megyünk elsőként, oda voltak elrejtve a tartalékaink. - magyarázta.
- Hol fogunk éjszakázni?
- Van pár ház ott a közelben, nyugi. - felelte.
- Kivéve ha fel nem gyújtották. - motyogtam az orrom alatt.
- Tessék?
- Semmi. - ráztam meg a fejemet.
Tovább meneteltünk csendben.
Kóborlókat alig találtunk, így nyugisan telt az út.
- Egyébként azt hiszem, még nem volt alkalmam megköszönni. - szólalt meg ő ismét. - Hogy nem kented rám az egész akció-ügyet.
- Nincs mit megköszönnöd. - feleltem.
- Azért... talán van. Nem lehetek veled bunkó 24/7-ben. - nevette el magát, mire én is eleresztettem egy mosolyt. - Persze ez nem azt jelenti, hogy szimpatikusabb vagy.
- Te sem nekem. - jegyeztem meg. - De a kutyám szeret téged, szóval annyira gáz nem lehetsz.
Elvigyorodott.
- Akkor én gáz vagyok? - kérdezte egy hang mögöttünk, mire megfordultunk. Midnight automatikusan csaholni kezdett.
