Zombie Apocalypse (hungarian)

16.-A Segítség

*Dylan szemszöge*

-Trina vagyok, ő itt Iris!-mutatta be magukat a szőke lány, miután ellátta Adam sérülését. -Ígérem, bízhattok bennünk.

-Az ígret erős szó.-jegyezte meg Tyler.

-Miért? Szerinted képesek lennénk kinyírni titeket?-kérdezte a lány, majd teát töltött nekünk.

-Elég horrorfilmet láttam már. Köszönöm.-vette át a csészét a lánytól.

-Köszi.-vettem át én is a sajátomat.

-Vigyázzatok, nehogy meg legyen mérgezve.-kacsintott rá Tylerre, mire az elnevette magát.

-Nincs véletlenül egy térképetek vagy esetleg egy járgányotok?-kérdeztem.

-Van. De miért kellene? Máris menni akartok? Tudjátok, hogy a barátotoknak még pihennie kell, nem?

-Igen. És nem szeretnénk még elmenni, ha maradhatunk persze. Csak meg kell találnunk a társainkat. Elszakadtunk tőlük amikor a táborból kiszabadultunk.

-Hányan vannak?

-Öten.

-És merre mentek?

-Ha jól sejtem, nyugatra. Igazából ez bonyolult, de ha jól tudom, egyikük innen 40 km-re van. Salt Lake City fele.

-Hú. Hogy került oda?

-Hosszú mese. De meg kell találnunk őket. A barátaink.

A két lány összenézett.

-Rendben. Iris veled megy akkor. Elég jól ismeri a környéket.-mondta Trina.

-Rendben. Ty...itt maradsz?

-Persze.-bólintott.

-Ha Adam felébred, remélem Aliceék is meglesznek.-jelentettem ki, majd Iris nyomában kimentem az ajtón.

A hátsó udvaron egy teljesen jó állapotú Jeep Wrangler díszelgett.

-Én nem tudok vezetni, szóval tied a pálya.-adta át nekem Iris a kulcsot. -De aztán ne zúzd össze nekem, mert minőségi darab.-ült be az anyósülésre.

-Vigyázni fogok rá, ígérem.-bólintottam, majd beindítottam a kocsit.

Elindultunk.

*Alice szemszöge*

Egy teljes éjszakát töltöttem a lányokkal az erdőben. Egész végig rohantunk, mert tele volt kóborlókkal, alig lehetett egy percnyi nyugalmunk, de megcsináltuk.

Egy tisztásszerűségen pihentünk meg reggel, hogy együnk és igyunk valamit.

-Végre! Azt hittem, éhen halok!-jegyezte meg Emily. -Tényleg Alice! Még el sem mesélted azt az éjszakázásodat Dylannel.

-Úú, tényleg! Arra én is kíváncsi vagyok!-ült közelebb Betty hozzám.

-Ugyan már lányok! 

-Na meséld el! Légyszives. Addig úgy sem hagyunk békén.-nyaggatott Grace is.

Sóhajtottam.

-Rendben.

És elkezdtem mesélni a nem túl izgalmas estémet Dylanel.

-Isteneeem. Össze fognak házasodni!-visította Betty.

-Cssst! Bolond vagy? Még a végén ránk találnak a kóborlok!-szólt rá Grace, mire mindannyian elnevettük magunkat.

-Amúgy tényleg aranyosak vagytok.-tette hozzá Emily. -Majd szólj, ha összejösztök!-nevette el magát.