1.-Ébredés

12K 563 34
                                    

Egy hang.

Egy hang szólított ki mély és békés álmomból.

Halkan felmorogtam.

Nem akartam felébredni. Volt egy olyan érzésem hogy... ha kinyitom a szememet az csak rossz lesz és megbánom.

A másik oldalamra fordultam, ezzel próbálva meggyőzni a keltegetőt, hogy hagyja abba amit csinál.

Már nem tudom mikor aludtam ki utoljára rendesen magam, ezért pihenni szerettem volna és számomra ez az időpont túlságosan korainak tűnt ahhoz, hogy kikászálodjak az ágyból.

De a zaklatóm ekkor sem hagyta abba.

A vállamat kezdte el rázogatni.

- Alice, kérlek ébredj fel!

Ismerős volt a hangja és éreztem hogy kétségbeesett.

Allison lehet az?

Nem. Ez a hang kissé felnőttesebb az én kilenc éves hugom hangjához képest.

De akkor ki lehet az?

Feladtam. A kíváncsiságom győzelmet aratott felettem.

Minden erőmet összeszedve kinyitottam a szemeimet. Azt hittem, hogy majd a nap sugarai miatt hunyarítanom kell, de csak sötétség volt körülöttem. Legalábbis addig, ameddig a pókhálós plafon körvonala ki nem rajzolódott előttem. Ugh... sürgősen takarítanom kell.

- Alice...

A hang felé fordultam.

Fekete hajú barátnőm riadt arca nézett vissza rám. A térdeire volt támaszkodva és nagy, barna szemeivel az arcomat fürkészte.

- Betty? Te meg mit keresel a szobámban? - kérdeztem meglepetten.

Anya engedte be?

- Szerintem ez... nem a te szobád... - mondta félve.

Ez a kijelentés meglepett, ugyanis nem emlékeztem arra, hogy valahol máshol lennék a szobám helyett. Az este az ágyamba feküdtem le és arra számítottam, hogy ugyanott fogok felébredni.

Lassan feltápázkodtam és ülő helyzetbe helyeztem magamat, mivel eddig egy kanapén feküdtem.
Valóban nem a szobámban voltunk.
A helyiség üres volt, leginkább úgy tűnt, ez egy padlás.

- Hol vagyunk? - kérdeztem.

Betty tanácstalanul megrázta a vállát.

- Mióta próbálsz felkelteni?

- Csak úgy fél perce. - motyogta. - Eddig én is aludtam, te voltál a legközelebb hozzám.

- A legközelebb? Más is van itt?

Betty a kanapém mögé mutatott, így megfordultam.

Először nem láttam semmit, de amint jobban körültekintettem, észre vettem néhány embert ott heverni: páran matracon, valaki egy karosszékben és még egy ember egy másik kanapén. Mind aludtak.

Felálltam és közelebb mentem hozzájuk, hogy megnézzem kik azok.

Kissé feszengve indultam el, Betty szorosan a nyomomban. Amint közel értem viszont, megnyugodtam: mindannyiukat ismertem.

Az egyik az unokatesóm volt, Grace. Bárhonnan felismerném barátságos arcáról és szőkésbarna loknijairól. A másik a barátnőm, Emily. Sötét haja az arcába lógott, de még így is ki lehetett venni, hogy ő az. Nem messze tőle az utcában lakó két szomszéd, a mindig poénkodós kedvű Edward és Adam feküdtek. Ők egyébként unokatestvérek, akárcsak mi Grace-el. A másik két srác közül az egyik Tyler volt, ugyancsak szomszéd és egyben az egyik legjobb barátom is.

Zombie Apocalypse (hungarian)Where stories live. Discover now