Azure

56

Harry Stlyes
•

Fáj a szívem az árulásért, nehezemre esik beszélni róla, de muszáj, mindenkinek joga van tudni az igazságot, így is sokáig hallgattam róla.

- Kisfiam!- édesanyám aggódó hangja tölti be a teret.- Milyen beesett az arcod!- simogatja meg.- Baj van, ügye?- megszakad a szívem érte, nem szeretem amikor nedves szemekkel néz rám.- Nagyon aggódtam érted, beteg vagy? Esetleg a babátokkal van baj?- megfogom a két kezét, amire puszit adok.
- Ülj le anyukám.- kísérem a kanapéra.- Azurét várjuk, utána minden kiderül.- hangom halk, kezeimet zsebre teszem és agyalok, hogyan mondjam el nekik.

Anyám tovább záporoz a kérdésekkel, de már nem hallom őket, mert elvesztem a gondolataimban, nem tudom mi lesz az este kimenetele, de nem eshetek újra össze!

- Kislányom!- anya remegő hanggal üdvözli Azurét, megérkeztek. Ölelve köszöntik egymást.
- Köszönöm Vörös, hogy elhoztad. Anya, Azure. Kérlek üljetek le.- mutatok a kanapéra, ami velem szemben helyezkedik el.
- Eltűnsz napokra, aztán meg iderendelsz?- hisztérikus hangon szól hozzám Eni, tekintete tele van haraggal.
- Megértem, hogy haragos vagy, fordított helyzetben én is így reagálnék, sőt, de ha elmondom mi történt, remélem megfogtok érteni.- nézek a két nőre, legfontosabb emberek számomra, már csak ők maradtak nekem.- Anya, ő Vörös egy bűnöző.- mutatok a mellettem álló férfira.
- Mi?- anyukám értetlen tekintettel néz rám.
- Ő nyomozott nekem, hogy kiderüljön ki fenyeget minket, sajnos a legális út nem működött, ahány magánnyomozót fogadtam fel, annyiszor le lettek fizetve. Amint tudjátok nen hagytam annyiba az ügyet, mivel békés életet szeretnék élni Azuréval, így sok energiát fektettem ebbe az ügybe, ezáltal elhanyagolva titeket és az új vállalkozást, amiért szeretnék bocsánatot kérni. Anya, Eni nem terhes.- sóhajtok fel, félek a reakciójától.
- Mi van? Átvertettek?- könnybe lábad a szeme, tekintetét rám, majd Azuréra viszi.
- Bocsánatot kérek, de igen. Nem volt más választásom. - túrok a hajamba, ideges vagyok ettől a beszélgetéstől.
- Kislányom, azt hittem bízhatunk egymásban!- néz a szerelmemre keserves tekintettel.
- Anya, megtiltottam Azurénak, hogy beszéljen erről.
- Mire kellett ezt! Átverni az anyádat, aki melletted, mellettetek volt mindig, apáddal is szembeszálltam! Ez a hála?- emeli fel a hangját.
- Asszonyom, kérem hallgassa végig Harry-t, mindent megfog érteni.- csitítja Vörös, amiért hálásan nézek rá. Anyukám pedig elhallgat, de tekintete továbbra is dühös.
- Szóval, mindenki tudja, hogy azért nem voltunk békében, mert nem örültek a szerelmünknek, próbáltak elválasztani minket. Belefáradtam a nyomozásba, a sok rosszba, én csak szeretném élni az életemet a szerelmemmel. Nem igazán segített semmi az előrehaladásba, így jött az, hogy bedobom az utolsó kártyám, hogy Eni terhes. Aznap este kaptam egy fenyegető SMS-t, hogy bántani fogják, ha nem szakítunk.- szívom be az alsó ajkam.
- Ügye nem?- édesanyám ajkai megremegnek, már tudja mit akarok mondani.
- Bár azt mondhatnám, hogy nem. Sok érzelem kavarog bennem. Fájdalom, csalódás, harag, bosszúvágy. Csak apa előtt dobtam be a terhes kártyát, ő adta ki az utasításokat Rogernek, apa bérelte fel az embereket, hogy ilyeneket tegyenek Enivel.- szorul ökölbe a kezem.
- Ez nem lehet igaz!- zokog fel anyukám, Azure pedig az ölelésébe vonja. - Én sajnálom, hogy nem vettem észre semmit.- néz rám könnyes arccal. Erősen magamhoz ölelem, sose láttam még így zokogni, szívem belehasad.
- Tudod, hogy nem a te hibád, semmiről nem tehetsz.- puszilom meg a homlokát.- Mi hálásak vagyunk neked, hogy mellettünk vagy!
- Hogy jöttél rá?- Azure elhalló hangon kérdezi.
- Vörössel sokat beszélgettünk. Nehezen fogadtuk el, hogy nincs előrehaladás. Nyílván mindenkit megfigyeltünk, aki közel áll hozzánk, csak őt nem. Aztán szépen összeraktuk a kockákat, mikrofont megtalálták az irodában, onnan már tudták, hogy megfigyeltettem Rogert. A telefonjukat nem tudtuk lehallgatni, mert védve vannak, aztán jött ez a várandós kártya, az utolsó esély. Csak apának mondtam ezt, a többit már tudod.- sóhajtok fel, még mindig nehéz elfogadni, hogy így elárultak.
- Kimegyek a mosdóba, hogy összeszedjem magam.- rohan ki édesanyám.
- Felhívom Calebet.- megy ki Vörös is, így kettesben maradva a szerelmemmel.
- Ezért tűntél el?- fogja meg a kezem.
- Igen, nem igazán tudtam kezelni ezt magamban. Vörös sokat segített, bocsáss meg nekem.- szorítom meg a kis kezét.
- Ezt majd megbeszéljük. Nagyon sajnálom Harry, támogatlak, amiben csak tudtak téged és édesanyád. El se tudom képzelni, hogy mit érezhettek.- puszilja meg a kezem, jól esik támogatása.- Miért tette?
- Nem tudom Azure. Saját apám szúrta belém a kést, mert nem úgy cselekedtem, ahogy azt elvárta tőlem, megalázott téged, mert az útban voltál, nem nagyon vannak erre szavak. Ma lezárom ezt a dolgot, most elmegyek apához, nem bánod?
- Dehogy! Vigyázz magadra! Anyukádra majd én vigyázok.- néz rám biztatóan.

A hangulatom változó, az összes létező érzelem kavarog bennem, mindig apám szabályai szerint éltem, mindent úgy tettem, ahogy szerette volna, mégha én nem is élveztem, úgy érzem, hogy az ő életét éltem, nem a sajátomat. Engem mindig is az építőipar érdekelt, nők terén nem azt néztem ki honnan jött, milyen sikeres vagy gazdag, hanem az érzéseket. Képtelen vagyok felfogni, hogy tehette ezt meg, hogy megfélemlített egy nőt, el akart taposni, csupán azért, mert nem értett egyet a döntésemmel.

Nem sok mindent tanultam tőle, de egy valamit köszönhetek neki, hogy jobb apa leszek, sose fogom elítélni a gyermekem, akkor se, ha olyan pályát választ, amivel nem értek egyet, ha esetleg majd nem akar egyetemre menni, akkor se fogom elítélni, ha nem heteroszexuális lesz! Mindig szeretni fogom a gyermekem és amíg lehet, kísérni az utján, bármi történik.

Kemény beszélgetés vár ránk, vissza kell fognom magam, hogy az öklöm ne menjen utjára.

- Mondjad Caleb.- fogadom a barátom hívását.
- Anyukád is elindult az öregedhez, nem lehetett visszatartani.
- Na, akkor apám két oldalról kapja majd az ívet.- nevetek fel.- Kíváncsi leszek milyen fejet vág, amikor megtudja.- parkolnék le a kapubejáratnál, de nem tudok, mivel foglalt.
- Biztos nem fog ugrálni örömében.- nevet fel.
- Viszont szerencsére van egy bokszzsákom.- szállok ki a kocsiból.
- Most ezt nem értem.
- Itt van a nyomorult életű Roger, ha nagyon ideges leszek behúzok neki párat.
- Amilyen sokat hízott, simán elmehetne egy bokszzsáknak.- nevetünk fel egyezerre.
- Ne aggódj Caleb, eddig tartott a jó élete a kisfaszúnak.
- Hívj, ha bármi van!
- Majd beszélünk. Szia.- nyomom ki a hívás.

Nagy levegőt veszek, mivel testemet elöntötte a düh, itt az ideje, hogy elszámoljak velük.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok Drága Olvasóim!

- Elsőnek is! Köszönöm, hogy vagytok olvastok és hozzászóltok és pletyizhetünk az adott részről! 😍🥰

• BUM! Megérkezett a legkívánatosabb rész, amit szerintem mindannyian vártunk!- Igen, én is! Nagyon sok tippetek volt, hogy ki lehet a fenyegető:
- volt Harry legjobb barátja, Caleb
- Harry exe
- Harry anyja
- és Harry apja- nagyon kevesen gondoltatok rá! 🤔

Sokan Calebra gondoltatok, aminek kifejezetten örülök, mert így sikeresen félretudtalak vezetni titeket az igazi tettesről! 🤭

• Most is nagyon várom mit gondoltok! 😌

Millió Puszi, Enchiles! ♥️