•9•

3.6K 131 17
                                    

Harry Styles


Amikor beléptem a szobába zokogva találtam rá, elsőnek azt hittem, hogy valami baja van, de amikor közelebb mentem akkor láttam, hogy álmodik. Többször is megrántottam a vállát, hogy keljen fel.

Fura érzés kerített hatalmába, tudni akarom mit álmodott, és hogy miért van ilyen hatással rá. Idáig hallom, ahogy keservesen sír a fürdőben, valami rossz történhetett vele, én pedig tudni akarom, hogy mi.

Percekkel később visszatér a hálóba, megszólítanám, de nem tudom mit mondjak neki, még nem voltam ilyen szituációban.

- Mi történt?- nézem, ahogy az erkélyre megy, én pedig követem.
- Csak egy rémálom.- mosolyodik el.
- Azért sírtál a fürdőben is?- kortyolok bele a borba, amit időközben kiöntöttem magamnak.
- Semmiség.- nézi a zajos utcát.
- Persze, én meg hülye vagyok.- teszem le az üres poharamat az asztalra.

Némán állunk a hideg időben, ő se és én se szólalunk meg, mind a ketten a forgalmas utat nézzük, hajnal van, de így is sokan vannak az utcákon, biztos valami rendezvény van.

- Tavaly novemberben az egyetemről mentem a munkába, lekésetem a buszt, a következő járat későn jött volna, nekem meg 20 percem volt beérni a munkahelyemre.- szívja be mélyen a levegőt, nem számítottam, hogy beszélni fog. Öntöttem neki a poharamba alkoholt, amit el is fogadott, kicsit ellazul legalább.
- És mi történt?- húzom fel kérdően a szemöldököm, mert megint beállt köztünk a csend.
- Akkor egy bárban dolgoztam, felszolgálónak. Nagyon szerettem ott lenni, kedvesek voltak a vendégek és a munkatársakkal is jó volt a viszonyom, de a főnököm az utált engem, ha 1 percet késtem, akkor 10%-ot levont a fizetésemből.- fújja ki a bent tartott levegőt.- Így a rövidebb utat választottam, hogy időbe oda érjek. Soha nem mentem azon a környéken, mert tudtam, hogy este veszélyesebb az átlagnál. Lépcsőházakban, játszótereken folytak a piszkos ügyek.
- Gondolom melyik hely lehet.- emlékszek, hogy az egyik beosztottam is ilyen környéken lakott, el is kellett küldenem, mert ő is szeretett kábítószereken élni.
- Hideg volt és zuhogott az eső, valaki követett, próbáltam magam nyugtatni, hogy csak erre van dolga.- nevet fel keserűen, majd ki issza a pohár tartalmát.- Elkapott, két bérház közé ráncigált, mocskos szavakat mondott nekem, kellemetlen helyeken érintett meg.- elnémult, nem folytatja tovább, erősen szívom be a levegőt, nem szeretem, ha kihasználják más gyengeségét.
- Ez borzalmasan hangzik.- szólalok fel halkan.
- Szerencsére nem sikerült megtennie, amit akart, mert egy csapat társaság pont arra jött, de a legrosszabb, hogy ismer engem.
- Miből gondolod?- ráncolom a szemöldököm, megnyugodtam, hogy nem erőszakolták meg.
- Amikor elköszönt a nevemen szólított, azt ígérte, hogy látni fogjuk még egymást. Nem ismertem fel, sötét volt, és kapucni volt rajta.- fordul felém, szemeiben rémületet látok.
- Felbukkant azóta?- érdekel, hogy bántotta e az a mocsok.
- Nem. Aznap nem mentem be dolgozni, ki is lettem rúgva.- nevet fel.
- Feljelentetted?
- Nem. Nem voltak kamerák, se tanúk, semmi értelme, a rendőrség pár héten belül úgyis lezárta volna az ügyet.- na ez rossz felfogás, lehet mást is megtámadt azon az éjszakán.- Erről az estéről senkinek nem meséltem.- olyan halkan mondja, hogy alig értettem.
- Én megőrzöm a titkod.- mosolygok rá, kényszert érzek, hogy megkeressen azt a nyomorultat és a szart is kiverjem belőle.

••

Callum már 10 percet késik a reggeli megbeszélésről, legszívesebben itt hagynám azt a szerencsétlent, utálom, ha megvárakoztatnak, szar dolog mástól függni, nekem pedig rajtamúlik, hogy enyém lesz-e a cég vagy nem.

AzureWhere stories live. Discover now