A nyár, mikor újra megismertelek {Befejezett}

27.fejezet:

A fagyos vízbe derékig gázolva, a csípős éjszakai széltől dideregve, kezembe csomóba gyűrt törölközőmmel és rövid nadrágommal araszoltam az előttem haladó unokatestvérem kezét fogva, aki pedig a csapatot vezető Bálinthoz kapcsolódott ily módon, hogy ne veszítsük el egymást a vak sötétségben. A víz békésen fodrozódott a nyomvonalunk mentén, a nyugalomra tért élővilágot egyedül mi zavartuk meg mozgással. Habár direkt nem merészkedtünk mélyre a pocsolyába, a part fényei és a sötétségből alig kirajzolódó stégek több kilométernyire távol érződtek. A nyugalmat és biztonságot jelentő kemping partszakasza pedig már régen belevesztett a tinta fekete sötétségbe.

Éjjel fél 11-et írtunk. A kemping lakóinak többsége már elvonult sátraiba vagy azok előtt, egy szúnyogriasztó fényében élvezték a szabadság perceit. 10 órával Betti is kirakata a büféből az utolsó részegeket is, majd kulcsra zárta az étterem ajtaját, hogy műszakját leadva hazatérjen. A szüleim is leoltották a kemping asztal közepére helyezett lámpást, hogy álomba merüljenek a kényelmetlen szivacsokon, egyedül mi virrasztottunk ébren azt várva, hogy az óra végre tízet üssön és elindulhassunk a Bálinttal előre megbeszélt találkozó helyszínére. Nagy szerencsénkre Ádám a készülődésünk, majd eltűnésünk minden apró zaját elnyomta a hangos horkolásával, így a szüleim mit sem sejtettek abból, hogy egyetlen lányuk és a gondjaikra bízott Réka, épp illegális beszökést tervez egy koncertre.

Réka már korábban elkészítette a bulihoz illő frizurákat, illetve sminkeket, a ruhák kiválasztása után pedig teljes party felszerelésben bújtunk be a takaró alá a látszat kedvéért, így mikor ütött az óra, csak egy törölközőt kellett magunkhoz vennünk, amivel megtörölhetjük a vizes lábunkat a partra érkezéskor.

Behúztuk magunk mögött a hálófülkét, majd mezítláb, egyetlen nesz nélkül osontunk keresztül a kempingen, egészen a partig, ahol a lépcső korlátjának támaszkodva már ott várt minket egy fürdőnadrágos Bálint baseball sapkában, napszemüvegben egy doboz energiaitalt kortyolgatva. Érkezésünkre lehúzta a maradékot, majd a dobozt lezseren a bokrok közé hajította. A szívemben élő jól nevelt lány leszidta volna ezen cselekedetéért, viszont mielőtt megszólalhattam volna, a fiú belépett az aurámba és bódító illata minden gondolatot kitörölt a fejemből.

- Késtetek - közölte üdvözlés nélkül, miközben a szemüvegét feltolta a feje búbjára.

- Te jöttél túl korán - vágott vissza harciasan Réka

-Készen álltok? - kérdezte izgatottan, majd a szemei a vállainkon logó törölközőkre tévedtek - azok meg minek?

- Kicsit megfáztam, ezért úgy gondoltam, ez az óriás méretű zsebkendő elég lesz az estére - ironizált az unokatestvérem, miközben kitört a véletlenszerűen alkotott körünkből és elkezdett lassan lefelé ereszkedni az algától csúszós lépcsőfokokon - Induljunk mielőtt lekéssük a konceret - jelentette ki magabiztosan, majd elszántságát igazolva belépett az éj-fekete vízbe.

A sötétségben még a szilútéjének észrevételéhez is komoly erőfeszítéseket kellett tennem, melynek hatására minden eddiginél erősebben kezdtek kongani a fejemben a vészharangok. Mielőtt Réka belemászott volna a vízbe, élt bennem a remény, hogy talán az utolsó pillanatban visszariad a tervtől, esetleg valami nem várt tényező miatt meghiúsul a kaland, ám most, hogy hármunk közül már csak én szobroztam a parton, ideje volt beletörődnöm a dologba. Én ma illegálisan be fogok lógni egy koncertre. A Balatonon keresztül.

Az anyai ösztöntől hajtva, csigákat megszégyenítő tempóban végül én is besétáltam a tegnapi esőzés óta alig pár fokot melegedett vízbe és miután felülkerekedtem a part hívószaván, illetve lelkileg felkészültem egy több napos felfázásra, jeleztem a többieknek, hogy indulhatunk. Bálint magától értetődő módon elénk vágott, kézen fogta Rékát, akinek tenyerébe pedig én kapaszkodtam bele, oly erősen, mintha az életem múlna rajta, majd lépésről-lépésre elkezdtünk a távolban színesen villogó fények felé araszolni. Hirtelen egy másik fény is feltűnt a víz felszínen, azonban ez halványabb volt, sárga színű és pontosan a vezérhím előtt haladt.