A nyár, mikor újra megismertelek {Befejezett}

18.fejezet:

Nem! Üvöltötte a szívem. Apró darabokra fogja a zúzni a szívedet azzal, hogy a szemedbe mondja, neki nem jelentett semmit és felejtsétek el. A tegnap este után még egy ekkora csapást nem bírnál ki. Nem! Harsogta az eszem. Csak a saját bőrét akarja menteni és biztosan szeretne gondoskodni arról, hogy véletlenül se jusson ez az eset a barátnője fülébe. Tényleg végig akarnád hallgatni ezt a magyarázkodást és asszisztálni a hazugságához?

Az eszem és a szívem vad csatákat vívtak bennem, miközben rémülettől torzult vonásokkal bámultam az ösvény szélén kellemetlenül toporgó fiút és egyértelmű volt, hogy mindkét félnek igaza van. Akármit is szeretne velem megbeszélni Bálint, valószínűleg lelkileg mélyen sérülnék a társalgás végére, mely nem segítené elő a tegnap szerzett sebek gyógyulását. Még nem álltam készen arra, hogy részletekbe menően feszegessem a témát és szerencsére eddig Réka faggatózását is megúsztam, viszont arra, hogy pont Bálint fog előhozakodni vele, álmomban sem számítottam. Eddig a pillanatig az is kétséges volt számomra, hogy egyáltalán emlékszik arra, hogy mi történt, hiszen tegnap még a lábán is alig állt, annyira megütötte a szesz.

Mindezek ellenére, nem elég, hogy emlékezett rá, sikerült oly mértékig kijózanodnia néhány óra alatt, hogy a gondolatai egészen hozzám vezérelték, ezzel engem egy nagyon kényelmetlen szituációba kergetve. A felbukkanása sarokba szorított, melyből való menekülést lehetetlennek láttam. Az egyik oldalon ott állt ő, a másikon a családom, a harmadik falat pedig Réka képviselte, aki izgatott kíváncsisággal leste, hogy mikor csaphat le rám. Nagy bánatomra, a gyógyszer enyhített a fájdalmain, így már csak a megfelelő pillanatra várt, hogy kettesben maradjunk és kiszedhessen belőlem minden szaftos részletet a csókról. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy a döntéshelyzet már régen nem arról szól, hogy akarok-e beszélni az eseményekről, hanem, hogy kivel és mikor. Választhattam a kotnyeles, kissé pletykás tinédzser unokahúgom és Bálint között, azonban olyan lehetőséget nem kínált az ég, hogy inkább elásnám magam, minthogy rábökjek valamelyikükre.

Ugyanakkor, ott vibrált a levegőben a láthatatlan nyomás, amit a szüleim képviseltek, méghozzá, hogy a fülük hallatára mégse küldhetem el ezt a kedves, aranyos, jóképű fiút, akinek a társaságát már két napja élvezem, hiszen ők csak ennyit láttak, fogalmuk sincs a háttérben hömpölygő fájdalomról.

Végül győzött a lelkiismeret. Egy mély, szabadságért sóvárgó sóhaj közepette kitoltam magam alól a széket, az asztalra támaszkodva állásba nyomtam magamat, majd, akár egy rab, akit a kivégzésére vezetnek, a világ súlyával a vállaimon vánszorogtam oda a fiúhoz és csatlakoztam be mellé a sétára, mely egészen a partig vezetett minket.

Ebben a korai órában még egyetlen fürdőző se élvezte a habokat, pusztán néhány, az úszást sportszerűen űző ember búvárszemüveges feje bukkant elő szabályos időközönként a vízből. Ők és pár darab halakra vadászó hattyú törték csak meg a víztükör egyenletességét.

Az út csendesen telt és miután helyet foglaltunk az egyik vízparti pad támláján, hosszú percekig továbbra sem esett szó köztünk. Ő szentimentálisan bámulta a néma Balatont, mialatt én az ajkaim ideges harapdálásával vártam, hogy megtörje hallgatást.

- Szóval - kezdte ő is idegesen, mire a szívverésem a duplájára gyorsult - a tegnap estéről kéne beszélnünk - folytatta rekedtes hangon. Torkot szorító érzés volt ott ülni mellette és mégis olyan távol lenni. Soha nem éreztem még ennyire reménytelennek a helyzetünket, pedig az elmúlt 2 napban sok megpróbáltatáson mentünk keresztül, ekkor mégis úgy tűnt, nem csak a közös jövő lehetetlen, de még a múltunk is egy ostoba gyermeki képzelgés volt csupán. Menekülni akartam. Futni, rohanni, ki a táborból, el az életéből és soha vissza nem nézni. 8 éven át fantáziálgattam arról, hogy miképp zajlana a találkozásunk, hogyan reagálna rám, milyen módon folytatódna a történetünk, ha folytatódik, de ilyen forgatókönyvre álmomban sem számítottam. Fel se merült bennem, hogy ennyire fájdalmat fog okozni a jelenléte és közönye.