A nyár, mikor újra megismertelek {Befejezett}

6.fejezet:

Reggel arra riadtam fel édes álomból, hogy valami a bőrömet csiklandozva kapaszkodik felfelé a lábszáramon. Hirtelen megébredve pattantak ki a szemeimet és az első pillanatban azt se tudtam, hol vagyok. Egy vékony sátortetővel találtam szembe magamat, melyre árnyékot vetettek a táborhely körül álló lombos fák szélben lengedező ágai. Réka nyugodtan szuszogott mellettem, látszólag annyira mélyen aludt, hogy még az odakint pánikolva sopánkodó és idegesen káromkodó szüleim hangjai se verték fel az álmából. Én viszont, ha akartam se tudtam volna visszaludni ilyen lárma és dráma közepette, így morcosan lecipzároztam magamról a hálózsákot, azzal a lendülettel lesöpörtem az új lakótársunkat a lábamról, majd négykézlábra ereszkedve lassan kimásztam a sátorból.

Réka még erre se ébredt fel, úgy aludt, mint a bunda, így azt se érezte meg, hogy a hangya ezúttal őt környékezte meg, sem pedig azt, hogy a mozgolódásom miatt hullámzik alatta a matrac, ezért zavartalanul juttattam ki magamat a sátorból, léptem bele a papucsomba és váltam részévé az odakint játszódó viharos eseményeknek.

Odakint pontosan egy olyan látvány fogadott, amikre a kiabálások alapján számítottam. A tárva nyitva álló hűtőnk üres polcairól cseppekben olvadt a víz, melyet néhány vastag konyharuha, egy feláldozott törölköző és minden magunkkal hozott tányér, pohár, tálca és müzlistál gyűjtött magába, ezzel megakadályozva, hogy a sátrunk mocsárrá változzon. A sátor előtt két ingerült szülőbe és egy slampos, ám annál hidegvérűbb idegenbe botlottam, aki zsebre dugott kezekkel hallgatta a panaszáradott. Elnyúlt halásznadrágjából és szebb napokat is látott, szakadt ingjéből, illetve a fejébe húzott ezer éves, valamilyen már régen nem létező cég márkájával díszített baseball sapkájából rögtön rájöttem, hogy valószínűleg ő lehet a messiáskánt emlegetett gondnok. Míg apu őrjöngött, hogy ő nem ezért fizetett, anyu pedig szinte már sírt az aggodalomtól, hogy minden húsunk és mirelit árunk megromlik a napon, mégis mit fogunk enni – mintha nem egy üdülőváros közepén lennénk, hanem minimum a dzsungel közepén – az 50 év körül bácsi lezseren hintázott a lábain és hagyta, hogy minden negatív energia leperegjen róla. Itt dolgozik a Balaton partján, mégis min kellene aggódnia?

Ekkor anyám észrevette, hogy felébredtem, az arcán végig hullámzott az aggodalom és riadt szemekkel célba vett engem, hogy a panaszaival, melyeket eddig a férfiak tűrtek, ezután engem boldogítson. Én, akit 5 perce vert fel egy hangya, még közel se álltam készen se fejben, se lelkileg egy ekkora érzelmi megpróbáltatásra, viszont szerencsére a gondnok kisegített.

- Egy percig se aggódjon asszonyom, a konyhában van két hűtő, amit senki se használ, oda nyugodtan bepakolhatja az eleséget, amíg átköltöznek egy másik helyre – mondta higgadt, lassú, szinte már-már idegesítően nyugodt hangon, mire anyám egyszerre könnyebbült meg és esett pánikba.

- Költözés? Milyen költözésről beszél? – kérdezte apa felháborodottan, mialatt én fáradtan ledobtam magam az egyik kemping székbe. Túl sok ez így nekem az első kakaóm előtt.

- Sajnálom uram, de úgy látszik ez egy tartós meghibásodás. Valószínűleg valamilyen állat rágta meg a vezetéket, napokba telhet kicserélni, ezért keresünk maguknak egy másik táborhelyet. Rögtön intézkedem – búcsúzott és a következő pillanatban már csak a távolodó, kissé sántítót alakját láttuk, ahogy eltűnik a színes sátorokkal és lakókocsikkal szegélyzett ösvényen.

- Még csak tegnap pakoltunk ki. Órákba telt minden szart összedugni és felállítani a sátrat! – zsörtölődött bosszúsan apám, mialatt dühét az egyik kivágott fa csonkján rugdosásában vezette le – Erre most kezdhetünk mindent elölről egy hülye állat miatt. Biztos az a kis szaros vakond volt, ami egész éjjel túrt a párnám alatt. Ha meglátom, biztos kifordítom a bundájából... – morgolódott, majd eltűnt az ösvényen. Kettesben maradtam anyuval, aki éppen az autó csomagtartójában kutatott, pár pillanat múlva pedig 2 db óriási bevásárlószatyrot emelt ki belőle. Mindkettőt a hűtőládákban olvadozó mirelitek és húsok mellé helyezte és úgy ahogy volt, pizsamában, összegumizott hajjal, hűtővíztől átázott papucsban elkezdte átrámolni a zacskókat. Az egész tartása olyan összetört és reményvesztett volt. Biztosan nagyon fájt neki, hogy így kezdődik a nyaralás, amire annyit készült.