A nyár, mikor újra megismertelek {Befejezett}

10.fejezet

A fiú, aki éppen félúton járt a táborhelyük és a mosdó épület között, döbbenten nézte a párosunkat. Réka, mint önjelölt kerítőnő, előre sietett, biztosítva azt, hogy Bálint nem menekül el előlünk, viszont az érintett sem futásra, sem bármilyen más mozgásra nem mutatott hajlandóságot. Felhúzott szemöldökkel, lezseren zsebre dugott kezekkel és kételkedő fintorral az arcán figyelte, ahogy az unokatestvérem izgalomtól fűtve elé szökdécsel új strandpapucsában, miközben én szégyenkezve földre szegezett szemekkel kullogtam mögötte az ösvényen. Legszívesebben a föld alá kapartam volna magamat, csak hogy elkerülhessek egy ilyen fajta találkozást Bálinttal, ám mivel már késő lett volna elfutni, ezzel többet ártottam volna, mint használok.

Réka a filmekben megtestesített legjobb szárnysegédektől ellesett technikával somolygott az orra alatt, miközben szempilláit rebegtetve megkörnyékezte Bálintot. Ha nem tudtam volna, mire készül, külső szemlélőként biztosan arra gondolok, hogy csábítani készül, viszont minden látszatnak ellentmondva, ezzel állítása szerint, engem akart segíteni. Én abban a pillanatban mindennek tartottam őt, csak segítségnek nem, mégis partnerként viselkedtem a műveletben, ezzel mentve, ami még menthető.

- Bálint, de jó, hogy összefutottunk! - kezdte profi színészeket megszégyenítő alakítását - Te biztosan tudsz nekünk segíteni - mondta nyomatékosan, mialatt a szeme sarkából folyamatosan felügyelte, hogy ne húzzam el a csíkot. Kár volna tagadni, hogy nem használtam volna ki az első adandó alkalmat, de így kénytelen voltam maradni és páholyból figyelni, amint a 16 éves unokatesóm minden nem létező esélyemet elszúrja Bálintnál - egy medencét keresünk, ami állítólag itt van valahol a táborban. Nem tudod véletlenül, hogy merre van?

Bálint összeráncolt szemöldökkel, elgondolkodva és némi gyanakvással vegyült értetlenséggel pislogott ránk. Úgy éreztem, ez egy vissza nem térő lehetőség arra, hogy egérutat nyerjünk és visszakozva kimentsem magunkat ebből a kínos szituációból, ám mielőtt elkaphattam volna Réka kezét, ezáltal kirángatva őt Bálint aurájából, a fiú ajkai egy pajkos vigyorra görbültek. Ekkor vált egyértelművé számomra, hogy elkéstem. Pillanatokon belül nyakig benne leszünk valamibe, melynek gondolata Bálintot vigyorgásra késztette, ez pedig ránk nézve semmi jót nem jelenthetett.

- De, persze, tudom. Arra van, az ösvény végén - mutatott a tó irányába, mire bennem érlelődni kezdett némi gyanú - Hatalmas, saját természetes víztisztító rendszerrel rendelkezik és még víz alatti, mozgó masszírozó csápok is vannak benne - magyarázta széles mosollyal, melynek hatására Réka sértődötten felhúzta az orrát, belőlem pedig feltört egy akaratlan sziszegő hang. Csőbe lettünk húzva. Bálint a bolondját járatja velünk - Egyesek Balatonnak is szokták hívni.

- Nagyon vicces - szólaltam meg gőgösen és direkt figyelmen kívül hagytam a fiú ezer wattos mosolyát, amivel önmagát ünnepelte.

- Ne már, ezt nem hagyhattam ki - nevetett fel a saját poénján - egyébként is, minek nektek medence, amikor itt a Balaton?

- Egyeseket nem vonz annyira a gondolat, hogy a halak wc-jében fürdőzzön - felelte magabiztosan Réka, majd összefűzte a karjait a mellkasa előtt.

- Nem akarlak kiábrándítani, de szerintem nem csak hal ürülék van benne - jegyezte meg a fiú, melynek következtében mindkettőnk arca fintorba fordult. Nem voltunk naivak, természetesen tudtuk, hogy egyes polgárok teljes lelki nyugalommal végzik el a dolgukat fürdés közben, mégse volt kellemes kimondva hallani. Néhány pillanatnyi csend állt be a beszélgetésbe, amit végül ő tört meg. - Egyébként, tényleg van itt a táborban egy medence - mondta könnyed hangon, mialatt a sátrak búbjai között eltekintett a távolba. Réka izgatottan követte a pillantását, de persze nem láthatott semmit. - Habár víz már nincs benne a 90-es évek vége óta, de az üres gödröt megmutathatom, ha szeretnétek. Sár fürdőzni remekül lehet benne, csak az üveg szilánkokra és a siklókra kell figyelni.

Szóbeli válasz helyett nonverbális választ adtunk ajánlatára, azzal, hogy Réka szemet forgatott, én pedig érdektelenül megrántottam a vállamat, mintha mindegy volna, holott a szívem úgy kalapált a bordáim között, hogy csoda, hogy Bálint nem szúrta ki, mikor a szemei időnként a majdnem fedetlen dekoltázsom felé kalandoztak.

- Oké, akkor várjatok meg itt, mindjárt jövök - mondta, majd rövidesen eltűnt a fiú wc-t jelző ajtó mögött. Nekem több se kellett, egy erőszakosabb mozdulattal magam felé fordítottam az unokatesómat és nem túl nőies módon azonnal számon kértem a tettei miatt.

- Mégis mit művelsz? Teljesen le akarsz járatni minket?

- Nem értem mi bajod van, elintéztem neked egy randit vele - kelt a saját maga védelmére, aztán kihámozta magát a szorításomból. Megigazította a pólóját, dobott néhányat a haj koronáján, ezután könnyedén rám mosolygott. Megingathatatlanul határozottnak és baromira önelégültnek tűnt. - Mikor visszajön, én lelépek valami indokkal, ti pedig kettesben maradhattok - vázolta a tervét, én pedig, magam se tudom miért, hirtelen pánikba estem a gondolattól, hogy egyedül hagy minket.

- Nem mész te sehova! - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon - Ez a kis kaland nem végződhet jól, szóval ha már elintézted ezt nekünk, akkor csináld is végig.

Már soha nem tudom meg, hogy Réka erre mit felelt volna, ugyanis akkor kitárult az ajtó és egy kezeit lóbálva szárító fiú sétált ki rajta. Végig rázta a kezeit, míg lefelé lépkedett a lépcsőkön, aztán, mikor leért, egyszerűen a nadrágjába törölte őket.

- Beugrom egy jégkrémért, egy pillanat - intett a sátorhelyük irányába, ami közvetlenül a tartózkodási pontunk mellett helyezkedett el. Egy ütemet kihagyott a szívem, ahogy tudatosult bennem, hogy Bálint családja könnyedén fültanúja lehetett a Rékával folytatott rövid, de annál tartalmasabb párbeszédünknek, azonban nagy szerencsémre senkit nem láttam a sátor előtt pihenni. Egy zöld, fém lábakon álló, összecsukható kemping asztal körül 4 támlás kempingszék hevert szerteszét, viszont egyiket se birtokolta ember. Néhány pillanat múlva kiszúrtam egy nagyobb termetű férfit, aki a sátor árnyékában egy napozóágyon feküdt és egyenletes lélegzetvételi alapján úgy tűnt, elnyomta az álom. Megnyugodtam, hogy a csevegésünk kettőnk közt marad, addigra pedig Bálint is megjelent 3 jégkrémmel a kezében, melyek közül kettőt szó nélkül a kezünkbe nyomott.

- Öhm izé, köszi - motyogta Réka bizonytalanul és óvatosan bontogatni kezdte a műanyag fóliába rejtett édességet.

- Anyukám ajándéka - közölte lazán Bálint, majd kis társaságunk élére állva, elindult a tábor főbejárata felé.